Jn 5,19-23 (kommunikáció)
Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom
nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát.
Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent
megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy
csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre
kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél el
senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a
Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
Nagyon szép ez a rész, mert Jézus bepillantást ad nekünk az Atyával
való belső életébe. Mindent megbeszélnek, megosztanak egymással. A
Szentháromság nem három önálló, individuális istenség, ahol mindenki azt
csinál, amit akar, hanem három egymásban gondolkodó személy, akiknek fontos,
hogy a másik iránt kifejezzék szeretetüket. Az Atya nem fél attól, hogy a Fiú
ügyesebb lesz nála, és ezért el kellene rejteni előle a mélyebb titkokat.
Inkább örül annak, hogy együttműködhet a Fiúval, és ezért mindent megmutat
neki, amit lát. Ezt a kapcsolatot nem lehet improvizálni, nem spontán dolog.
Jézus úgy nevezett „rejtett életében”, abban a 30 évben, amiről a szentírás
nagyon keveset ír, el tudjuk képzelni, amint Jézus sok időt szánt az imádságra,
és az imádság abban állt, hogy az Atya mindent megmutatott neki. Amint
Józseftől eltanulta az ácsmesterkedést, és a férfi létet, úgy a Mennyei Atyától
eltanulta a tökéletes szeretet útját, az isteni irgalmasságot, a teljes
igazságot. A Mennyei Atya teljesen megbízik Jézusban, mert mindent megbeszéltek
egymással, minden ki van mondva, és ezért teljesen tiszta közöttük a kapcsolat.
Ebben is példaképek lehetnek a család számára. A kommunikáció a bizalom jele, a
bizalom pedig annál jobban növekedik bennünk, minél tisztábban kifejezzük
egymásnak gondolatainkat, érzéseinket, belső meglátásainkat. Ahol félünk
kimondani valamit, ott mindig egy felkiáltó jel kell hogy megjelenjen lelki
szemeink előttünk. A félelem jelzi, hogy különféle okokból nem tudunk egymásban
megbízni. Nagyon fontos, hogy jó kommunikációval a bizalom helyreállítására
törekedjünk. A bizalomteljes kommunikációval meggyógyíthatjuk a sebeket,
kiengesztelődhetünk egymással, hogy megerősödni tudjunk a szeretetben és az
egységben.
Feladat a mai napra: Miért nehéz nálunk néha a kommunikáció?
Mitől leszek dühös, mi vált ki belőlem ellenszenvet? Mit tételezek fel a
másikról, amit még sosem próbáltam tisztázni vele? Mit mondok el csak
félszavakban? Most megpróbálok jó kommunikációra törekedni.