Lk 10,29-37 (az ember szolgálatában lévő közösség)
„Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a
szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek
kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap
tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy
levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja.
Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a
sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára,
elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak
ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom
neked. - Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a
rablók kezébe került?” „Aki irgalmas
szívű volt iránta” - felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is
hasonlóképpen.”
„A keresztény család a maga
törvényét nem valamilyen írott törvénykönyvben, hanem a Szentlélek személyes
cselekvésében találja meg, aki a keresztény embert élteti és kormányozza. Így
tehát a keresztény családot a Lélek új törvénye és a királyi néppel, az
Egyházzal való közösség élteti és irányítja, s arra rendeli, hogy „szolgálatát”
Isten és a felebarát iránti szeretetben gyakorolja. A keresztény családot a
szeretet új törvénye ösztönzi és támogatja, hogy életében gyakorolja a
vendégszeretetet, a tiszteletet és a szolgálatot minden ember iránt, akiket
személyes méltóságuknak és istengyermekségüknek megfelelően kell fogadnia.
Ennek azonban elsősorban a házastársak egymás közti és a családdal való
kapcsolatában kell megnyilvánulnia, tudniillik abban, hogy a mindennapos
teendőkkel ápolják a személyek közösségét, amely a bensőséges szeretetközösségre
támaszkodik és belőle növekszik. E testvéries lelkületnek a tágabb körű egyházi
közösség összefüggésében kell fejlődnie, amelybe a keresztény család beépült:
az Egyház a családokban élő szeretet révén válhat egyre otthonosabbá, s ilyenné
is kell válnia. Ez azt jelenti, hogy egyre családiasabbnak kell lennie az
emberségesebb és testvériesebb kapcsolatok jóvoltából. A Szeretet átlépi a
hittestvérek körét, mert minden ember testvérem. A
Szeretet Krisztus arcát és a testvért fedezi fel minden emberben, de elsősorban
a szegényekben, a betegekben, a szenvedőkben és az igazságtalanság
áldozataiban, akiket szeretnie és szolgálnia kell.” (FC 63.64) Aki
a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott,
töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta,
buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen
gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. Szeressetek tettetés nélkül,
irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek
gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne
lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben
legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.
Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. (Róm 12,6-13)
Feladat a mai napra: Kiválasztom magamnak
annak a módját, ahogyan ma embertársam szolgálatára akarok lenni.