XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 15., szombat

Augusztus 15.



Mt 12,48-50                       (az Isten szolgálatára nevelő)
„Ki az anyám s kik a rokonaim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”

A család hivatása, hogy az Isten nagy családjának része legyen. Jézus ma arra tanít minket, hogy mindaz, aki a mennyei Atya akaratát keresi és teljesíti, isteni családjához tartozik. Isten minden embernek hivatást ad. Sokakban ott a kérdés: engem mire hívott az Úr? Az egyházban két hivatás van: a házasság és az Isten országáért vállalt szüzesség, ezek között a papság, az állandó diakónus, szerzetesség, szüzesség, és a világban megszentelt élet (harmadrendi). Mennyire fontos, hogy a családban olyan légkör legyen, ahol mindenki szabadon meg tudja meghallani Isten személyes hívását, akár házasságra akár az Egyház szolgálatára. Így tanít minket az Egyház a II. Vatikáni Zsinat az Egyház és a világról szóló konstitúciójában: „Az élő Isten képmásává alkotott, és a személyiség méltóságával fölruházott házastársak forrjanak össze a szeretetben, azonos gondolkodásban és egymás kölcsönös megszentelésében kövessék Krisztust, az élet forrását; hivatásuknak örömeiben és áldozataiban és hűséges szerelmükkel is tanúskodjanak annak a szeretetnek misztériumáról, melyet az Úr nyilatkoztatott ki a világnak halálával és föltámadásával. A gyermekeket úgy neveljék, hogy felnőtt korukban teljes felelősségérzettel követhessék esetleg egyházi hivatásukat is, s életállapotukat képesek legyenek úgy megválasztani, hogy ha megházasodnak, saját családjukat kedvező erkölcsi, társadalmi és gazdasági körülmények között alapíthassák meg.” (GS 52) Fontos, hogy a szülők mindig újra tudatosítsák magunkban, hogy a gyermek Isten ajándéka, és nem személyes tulajdona, nem azért született a gyermeke, hogy majd sok unokát adjon neki, hanem azért, hogy az Isten akaratát teljesítse és betöltse azt a helyet a világban, amit Isten neki adott. A szülők számára különleges ajándék, ha Isten valamelyik gyermeküket elhívja a papságra vagy szerzetességre. Mindannyian Istenéi vagyunk. Neki kell életünk első helyén állnia, az Ő hívására kell válaszolnunk, ezért fontos a gyermekeket is erre a magatartásra tanítani.
Feladat a mai napra: A mai napon papi és szerzetesi hivatásért imádkozzunk.