XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 2., vasárnap

Augusztus 2.



Kiv 16, 2-4. 12-15; Ef 4, 17. 20-24; Jn 6, 24-35
Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” Erre megkérdezték tőle: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: „Égi kenyeret adott enni nekik””. Jézus ezt válaszolta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
A mai Evangélium ezeket a kérdéseket intézi hozzánk: Miért fordulok Jézushoz, mit várok Tőle? Milyen eledelért fáradozom, romlandóért vagy örökké tartóért? Jellemző a korunkra, hogy például az élelmiszeriparban mindig újabb és újabb termékeket hoznak létre. Úgy tűnik, hogy a társadalmunkban az emberek mindig új ízű ételeket, új csomagolást, egyre újabb szolgáltatást igényelnek. Az emberben egy nagy „éhség” van, amelyet csillapítani akar, de sem a hagyományos, sem a legújabb termékek fogyasztásával nem tudja kielégíteni. Jézus felkínálja nekünk azt az eledelt, amely kielégíti éhségünket. Nem a test éhségét vagy szomjúságát akarja oltani, hanem az emberi lélek szomjúságát. A kenyérszaporítás csodája által arra akarja rávezetni az embereket, hogy felfedezzék, Ő az Isten „tápláléka” az ember számára. „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.'' Isten Jézus által mutatja meg, hogy Isten nem közömbös az ember ínsége iránt. Gondoskodik a testi szükségleteiről, - ezért adott Jézus az éhező tömegnek bőven kenyeret -, de gondoskodik az ember lelki szükségleteiről is, ezért az Atya örök életet adó táplálékot ad, Aki maga Jézus. Amikor Jézus az embereknek erről beszélt, azt kérték tőle: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Isten erre mindig kész. Minden Szentmisén magunkhoz vehetjük az Élet kenyerét az Oltáriszentségben. Mit jelent ez számunkra? Szent Ágoston írja, „Megérintettél, és most szomjazom utánad.” Valóban, Jézushoz nem elég egyetlen egyszer fordulnunk. Ő az Élet kenyere. És aki már tapasztalta, hogy milyen jó az Úr, nem fog más helyen, más eledellel próbálkozni.
Feladat a mai napra: Elmélkedek arról, mennyi fölösleges dologért fáradozom mindennapi életemben. Hálás szívvel fogadom az Oltáriszentséget, mint az éhségemet csillapító égi eledelt.