XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 22., szombat

Augusztus 22.



Jak 5,13-18                       betegek kenete       (A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket)
Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése. Illés hozzánk hasonlóan esendő ember volt, de esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett a földön három évig és hat hónapig. Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég, mire a föld termést hozott.

Előbb-utóbb minden családnak szembesülnie kell valamelyik tagjának komolyabb betegségével, legyen az, a szülők megöregedéséből következő vagy egy hirtelen fellépő súlyos betegség. Ahogyan levelében következik, szent Jakab jól tudja, mennyivel könnyebb hálaimádságot mondani, énekkel magasztalni az Urat, amíg jól vagyunk, amíg rendben mennek a dolgaink. Ha viszont valaki szenved inkább a könyörgő imádsággal fordulunk az Úrhoz. A súlyos betegség sokszor megpróbáltatásokkal, kísértésekkel jár együtt, Isten felé irányuló kérdésekkel: miért én? miért kell szenvednem? A betegség szorongáshoz, önmagunkba zárkózáshoz, néha kétségbeeséshez és Isten elleni lázadáshoz vezethet. Ilyen helyzetben nem elég, ha a beteg csak saját magáért imádkozik, szükséges a családi gondoskodás, törődés, a közös imádság is. Mindemellett egy külön szentség, egy „jelcselekvés” által, a beteg megtapasztalja, hogy nincs egyedül, hogy Jézus vele van: „A betegek szent kenetével és a papok imádságával az egész Egyház ajánlja a szenvedő és megdicsőült Krisztusnak a betegeket, hogy nekik enyhületet és üdvösséget szerezzen; sőt buzdítja őket, hogy szabadon csatlakozva Krisztus szenvedéséhez és halálához, szolgáljanak Isten népének javára.”[1] A szentség kegyelme által a szentség azt eredményezi, hogy a beteg megerősödik, lelki békét és erőt talál a nehézségeknek leküzdésére. Ez a szentség azonban a családtagoknak is segítséget jelent és fontos, hogy ők is hozzájáruljanak ahhoz, hogy a beteg családtag megkapja azt. Nemrég például egy fiatal édesanya mondta, hogy mennyire megnyugtató volt számára, amikor a haldokló nagymamához sikerült elhívni egy papot, aki feladta neki a betegek szentségét, és ezzel a utolsó kenetet, mivel a rákövetkező napon meg is halt.
Feladat a mai napra: Egy betegért imádkozom, és ha lehetséges, meglátogatom.


[1] Katolikus Egyház Katekizmusa 1499.