XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 29., szombat

Augusztus 29.



Mt 13,44-46                       (A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez)
„A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.

A mennyek országáról szóló példabeszédek egyik legszebbje a szántóföldben elrejtett kincsről és a kereskedőről szól. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. Mindig érdekes volt számomra, hogy miért nem veszi ki a kincset a szántóföldből, és miért nem viszi haza? Miért ad el mindent, amije csak van, hogy megvegye a szántóföldet? Ha az aranyfonalunkat itt is alkalmazzuk, akkor rádöbbenünk ennek sokkal mélyebb mondanivalójára: a kincs maga Jézus. A szántóföld pedig az élet, az istengyermeki, Istennek szentelt élet. Az az ember, aki a szántóföldben megtalálja az elrejtett kincset megérti, hogy az elrejtett kincs és a szántóföld egy egységet alkot: tehát Jézust akarja és az életet, amelyben ő jelen van. Ezért rejtette el újra a kincset, adott el mindent örömében, amije csak volt, hogy megvegye a szántóföldet. Ez az ember döntött: Krisztusé akarok lenni, Krisztusnak és Krisztussal akarok élni. Olyan életet akarok folytatni, ahol ő bennem jelen van. Hasonló mégis ezzel ellenkező a kereskedőről szóló példabeszéd, aki igazgyöngyöt keresett. Itt nagyon érdekes, hogy a mennyek országa a kereskedőhöz hasonlít, tehát Jézus a kereskedőhöz hasonlít, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. Jézus életében látjuk ennek a dinamizmusát, amint ő tanítványokat, követőket keresett magának, igaz embereket, akikkel meg tudja osztani kincsét (a mennyei Atya közösségét), akik képesek vele élni. Nem a „legjobbakat” keresik ki, hanem megelégszik azzal, hogy egy nagyon értékeset talált, és az elég volt neki arra, hogy fogja magát, eladja  mindenét, amije csak volt és megvegye azt. Jézusról tudjuk, hogy amikor emberré lett, kiüresítette önmagát (Fil 2,7), és a kereszten odaadta az életét értünk, az övéiért, hogy megváltsa, kiváltsa őket. A legdrágább árat fizette értünk, mindegyikünkért, mert nagyon értékesek vagyunk számára; és mert azt akarja, hogy miénk legyen a mennyek országa. Tehát a mennyek országára jellemző mindkét irányból történő keresés, az ember részéről és az Isten részéről, és akkor válik teljessé, amikor egymásra találnak. Isten mellettünk döntött, és ezt a keresztségben kifejezésre jutatta nekünk: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3,22). Találjuk mi is meg Istent az életünkben, döntsünk mellette, és legyen számunkra olyan értékes a jelenléte, hogy mindent odaadunk érte, csak hogy megszerezzük őt és megszerezzük ill. elsajátítsuk azt az életmódot, amiben ő jelen van. Akkor ki fog teljesedni bennünk az a boldogság, amit Jézus ígért nekünk. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3)
Feladat a mai napra: Ma a családunkban időt akarunk szánni a közös hálaadásra, hogy Jézuséi lehetünk. Elbeszélgethetünk az elmélkedésről és együtt imádkozhatunk a 16 Zsoltár szavaival: Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségemben.