XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. szeptember 30., szerda

Szeptember 30.



Kiv 34,4b.5.28-35             (Imádság és aszkézis)
Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kőtáblát. Az Úr leereszkedett a felhőben, ő pedig eléje járult. Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést. Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött –, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt. Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arca ragyog, féltek a közelébe menni. De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük. Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.

„Az életszentségre szólító hívás csak az imádás csöndjében fogható föl, és csak Isten végtelen transzcendenciája tudja kibontakoztatni: „Meg kell vallanunk, hogy mindannyiunknak szüksége van erre az imádott jelenléttel telített csöndre: a teológiának, hogy értékelni tudja a maga bölcsességi és lelkiségi jellegét; az imádságnak, hogy soha el ne felejtse: Istent látni azt jelenti, hogy az ember olyan ragyogó arccal jön le a hegyről, hogy el kell takarnia fátyollal (vö. Kiv 34,33)...; az elkötelezettségnek, hogy elkerülje a szeretetet és megbocsátást nem ismerő harcba bonyolódás veszedelmét... Mindegyikünknek, hívőknek és nem hívőknek egyaránt meg kell tanulnunk a hallgatást, mely lehetővé teszi a másik megszólalását, amikor és ahol akarja, és lehetővé teszi, hogy a kimondott szót megértsük.” Ez konkréten nagy hűséget jelent a liturgikus és személyes imádsághoz, a belső imára és az elmélkedésre fordított időhöz, a szentségimádáshoz, a havi rekollekcióhoz és a lelkigyakorlatokhoz.
Föl kell fedezni újra az Egyház spirituális hagyományában és az egyes intézményekben általános aszketikus eszközöket is, melyek az életszentségre vezető igaz út hatékony eszközei voltak s maradnak ma is. Mivel az aszkézis segít a bűntől megsebesített emberi természet hajlamai fölötti uralkodásban és azok nemesítésében, az Istennek szentelt személyek számára az aszkézis valóban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hűségesek maradhassanak hivatásukhoz és követni tudják Jézust a keresztúton. (Vita Consegrata 38a)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom az imaéletemen: Hűségesen betartom-e a magamnak szabott imaidőket? Hogyan tudok mostanában elcsöndesedni és Isten előtt jelen lenni? Hogyan hat az imádság az életemre? Felfedezek valamilyen belső megmozdulást, változást, átalakulást? Mire hív Isten a vele való kapcsolatban?

2015. szeptember 29., kedd

Szeptember 29.



Esz 4,8-16                          („Színeváltozott” létezés)
Aztán Mardokeus átadott Hataknak egy másolatot is a kiirtásukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felőle. Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe irgalomért és könyörögjön népéért. Ezt üzente neki: „Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második ember a királyságban, ellenünk beszélt és halálunkat kérte a királytól. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királlyal, hogy szabadítson meg minket a haláltól.” Hatak visszatért és átadta Eszternek Mardokeus üzenetét. Eszter azt felelte Hataknak, meghagyva neki, hogy mondja meg Mardokeusnak: „A király szolgái és a tartományok lakói mind tudják, hogy aki – férfi vagy nő – hívatlanul bemegy a királyhoz a belső udvarba, az a könyörtelen törvény szerint halállal lakol, hacsak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert akkor életben marad. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.” Amikor Mardokeus Eszter szavait meghallotta, ezt az üzenetet küldte neki: „Ne gondold, hogy a király palotájában te majd megmenekülsz, egyedül a zsidók közül. Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághoz?” Erre Eszter azt üzente Mardokeusnak: Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.”

Az Istennek szentelt személyek arra hivatottak, hogy Krisztus színében elváltozott arcát szemléljék és tanúsítsák; de arra is, hogy a létük „színeváltozott” legyen.
Ebben az összefüggésben fontos, amit a szinódus második rendkívüli gyűlése záróüzenetében megfogalmazott: „Az egész egyháztörténelemben mindig szent férfiak és nők voltak a megújulás forrásai és kiindulópontjai a legnehezebb helyzetekben. Ma igen nagy szükségünk van szentekre, akiket sürgető könyörgéssel kell kérnünk Istentől. Az evangéliumi tanácsok vállalása által Istennek szentelt élet intézményeinek tudniuk kell, hogy különleges küldetésük van az Egyházban, s nekünk e küldetésüket bátorítanunk kell.” A IX. szinódus atyái ezzel összhangban így nyilatkoztak: „Az Istennek szentelt élet az egész egyháztörténelem folyamán a Lélek működésének eleven jelenléte volt. Kiváltságos tere volt az Isten és a felebarát iránti föltétlen szeretetnek, tanúságtétel az isteni terv mellett, mely az egész emberiségből a szeretet civilizációjában Isten gyermekeinek nagy családját akarja létrehozni.” Az Egyház az evangéliumi tanácsok vállalásában mindig az életszentségre vezető kiváltságos utat látta. A kifejezések melyekkel körülírják – az Úr szolgálatának iskolája, a szeretet és a szentség iskolája, a tökéletesség útja, a tökéletesség állapota –, egyszerre utalnak ezen evangéliumi életforma eszközeinek bőségére és hatékonyságára, valamint azok különleges elkötelezettségére, akik vállalják. Nem véletlen, hogy az Istennek szentelt személyek közül az évszázadok folyamán oly sokan lettek az életszentség nagyon hatásos tanúivá, s valósították meg nagylelkűen az evangelizáció és a szolgálat nehéz művét. (Vita Consegrata 35)
Feladat a mai napra: Csatlakozom a szinódus kérelméhez és kérem Istentől, hogy a mai kornak is adjon szenteket és olyan szerzeteseket, akik egy szentséges élet által a mostani nehéz időben a megújulás forrásai lehetnek.

2015. szeptember 28., hétfő

Szeptember 28.



Zsolt 89,6-9.12-19            (Meghívás az életszentségre)
Az egek dicsőítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hűségedet.
Hiszen ki olyan a felhők közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá?
Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van.
Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hűsége körülvesz téged.
Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bősége, hiszen te alkottad.
Észak és Dél a te műved, a Tábor és a Hermon téged dicsőít.
Karodban hatalom van, kezed erős, jobbod fölemelve.
Trónod igazságon és jogon nyugszik, előtted kegyelem és hűség menetel.
Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!
Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt.
Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedből emeljük föl fejünk.
Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké.

„Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megrémültek.” (Mt 17,6) A szinoptikus evangélisták a színeváltozás jelenetében – eltérő apróságoktól eltekintve – hangsúlyozzák a félelmet, ami elfogta a tanítványokat. Krisztus elváltozott arcának vonzó ragyogása nem zárja ki, hogy rettenetes félelem fogja el őket az isteni Fölség előtt. Az ember ugyanis Isten dicsőségének színe előtt mindig megtapasztalja a maga semmiségét, s emiatt rémület fogja el. De ez a félelem üdvösséges, az embert ugyanis az isteni tökéletességre emlékezteti, s ugyanakkor sürgető fölhívás a „szentségre”.
Az Egyház minden fia és leánya, akit az Atya fölszólított arra, hogy Krisztusra „hallgassanak”, érzi a megtérés és az életszentség mélységes igényét. Miként a szinóduson hangsúlyozták, ez az igény elsősorban az Istennek szentelt életben érvényesül. Az Istennek szentelt személyek meghívása ugyanis – hogy mindenek előtt Isten országát keressék – elsősorban a teljes megtérésre szólító hívás, hogy önmagukat megtagadva teljesen az Úrból éljenek, s így Isten legyen minden mindenben.” (Vita Consegrata 35)
Feladat a mai napra: Megfogalmazom, mit jelent számomra az Isten félelme. Van-e nekem olyan tapasztalásom, hogy félelmetes az Úr? Ha igen, hogyan hatott rám, mire indított? A zsoltárral való imádság után arra figyelek, melyik szó, mondat érintett meg leginkább és engedem, hogy napközben újra meg újra megérintsen.

2015. szeptember 27., vasárnap

Szeptember 27.



Szám 11,25-29; Jak 5, 1-6; Mk 9, 38-43.45.47-48
Ekkor János azt mondta neki: Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.” Jézus azt felelte: Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van. Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”
A mai vasárnapi evangéliumban Jézus a tanítványok oktatását folytatja. Beszélgetésük közben János beszámolt Neki arról, ami útközben történt, hogy láttak valakit, aki Jézus nevében ördögöket űzött ki, de nem tartozott közéjük. Ezért megtiltották neki. Jézus azonban azt felelte neki: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Mit jelenthetnek Jézus szavai? Az elmúlt években a Magyar Püspöki Kar arra hívta fel a figyelmünket, hogy egészséges öntudattal őrizzük meg katolikus hitünket az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. „Mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” (MKPK, 2009-i körlevél). Amikor Jézus azt mondja, „aki nincs ellenünk, velünk van”, akkor vajon ezeket is beleérti-e, hiszen látszólag nem utasítják el Jézust és Máriát? - Nem, mert saját írásaikból is kiderül, hogy elvetik az evangéliumok tanítását (pl. mindazokat, amelyek tanúsítják, hogy Jézus Galileából, Názáretből származó zsidó volt), vagy saját szájízük szerint elferdítik (pl. a Szentháromság nem Atya, Fiú és Szentlélek, hanem Atya, Anya és Fiú, Jézus nem is volt zsidó, hanem pártus, Mária pedig pártus királynő, stb.), és elutasítják az Egyház tanítását és a saját magukét tartják az igaz vallásnak. Tanításaikkal megbotránkoztatják a hívőket, mert nem a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott igazságot hirdetik, hanem saját „igazságukat”. Jézus többes számban mondja: „aki nincs ellenünk”, mert Egyházát is beleérti. Keménynek hangzik, amikor Jézus azt mondja, „ha kezed, megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod.” Ezzel nem öncsonkításra, vagy keresztes hadjáratra hív minket Jézus, hanem arra, hogy egészséges önértékeléssel óvakodjunk mindattól, ami, vagy aki bűnre csábíthat minket. Legyenek ezek akár saját gondolataink, hajlamaink, vagy más emberek, csoportosulások, irányzatok, akik üzeneteikkel megtévesztenek és elterelnek az igaz hittől. Jézus arra oktatja tanítványait, hogy az Ő példáját kövessék. Csak az lehet velünk, aki segít hitünk növekedésében, és Jézus tanítása szerint elvezet minket az Általa meghirdetett igazság megismerésére és a Vele való találkozásra, mert Jézus „az igazság” (Jn 14,6).
Feladat a mai napra: Időt szánok ezen a héten Jézus és az Egyház tanításának megismerésére és elmélyítésére.

2015. szeptember 26., szombat

Szeptember 26.



Lk 8, 19-21                        (Szűz Mária az Istennek szenteltség és a követés példaképe)
Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni. Ezért szóltak neki: „Kinn állnak anyád és testvéreid, s látni szeretnének.” De ő ezt mondta nekik: „Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát.”

„Szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve Mária a legtökéletesebben tükrözi az isteni szépséget. Az Egyház így szólítja őt: „Egészen szép vagy!” A Boldogságos Szűz Máriához fűződő kapcsolat – mely Krisztussal való kapcsolatából következően minden hívő sajátja – különösen is kifejeződik a szerzetesek életében. Az Istennek szentelt élet minden intézménye meggyőződéssel vallja, hogy Mária jelenlétének alapvető jelentősége van mind az egyes szerzetesek lelki élete, mind az egész közösség erőssége, egysége és fejlődése szempontjából”.
Mária ugyanis – teljes Istenhez-tartozása és önátadása következtében – a tökéletes Istennek szenteltség páratlan példaképe. Mint az Úr választottja, aki a megtestesülés misztériumát akarta megvalósítani benne, Mária az Istennek szentelt személyeket szüntelenül az isteni kezdeményezés elsőbbségére emlékezteti. Ugyanakkor, mivel igent mondott a benne testet öltő isteni Igére, a kegyelmet fogadó teremtménynek is modellje.
A Szűz, aki Józseffel együtt Krisztus közelében élte végig a rejtett élet éveit Názáretben, majd Fia nyilvános életének döntő pillanatiban mellette volt, az állandó szolgálat és a föltételek nélküli követés mesternője is. Így benne, a „Szentlélek templomában” az új teremtés teljes fényessége ragyog. Az Istennek szentelt élet úgy tekint Máriára, mint az Atyának szenteltség, a Fiúval megélt egység és a Szentlélek iránti készséges engedelmesség legszebb példájára, tudván, hogy Krisztus „szűzi és szegény életmódjának” követése Mária életmódjának elsajátítását is jelenti.
Ezenkívül az Istennek szentelt személy a Szűzben sajátos jogcímen édesanyára talál. Mert igaz, hogy a Kálvárián Máriára bízott új anyaság minden kereszténynek szóló ajándék, mégis sajátos jelentése van azok számára, akik életüket teljesen Krisztusnak szentelték. Jézusnak a szeretett tanítványhoz intézett „Íme, a te Anyád!” szavai az Istennek szentelt személy életében különös jelentést nyernek (Jn 19,26-27). Jánossal együtt ugyanis ő is fölszólítást kap, hogy vegye magához Máriát (vö. Jn 19,27), akit meghivottsága radikalitásával szeret és követ, s viszonzásul tapasztalja Mária anyai gyöngédségét. A Szűz közvetíti számára azt a szeretetet, mely lehetővé teszi, hogy életének minden napján Krisztusnak adja magát, miközben együttműködik vele az emberek üdvösségéért. Ezért a Máriához való gyermeki ragaszkodás a legbiztosabb út a kapott meghívás hűséges megőrzésére és nagyon hatékony segítség maradéktalan teljesítésére.” (VC 28)
Feladat a mai napra: Mária közelségében szeretnék élni a mai napon. Elgondolkozom azon, milyen számomra Mária modellje és hogyan tapasztalom anyai gyöngédségét.