XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 18., kedd

Augusztus 18.



Mk 2,1-12   Bűnbánat/gyónás                                            (bűneid bocsánatot nyertek )
Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban:  „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. - Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához:  „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”

Tapasztalatból tudjuk, hogy, bár keresztény családban élünk, ez nem jelenti azt, hogy családi kapcsolataink mindig tökéletesek lennének, hogy mindig szeretettel, türelemmel, jósággal bánnánk egymással. A családban is mindenki küzd saját gyengeségeivel, gyarlóságaival, és nem hiányoznak a kísértések sem, amelyeken keresztül, ha nem vigyázunk, könnyen bűnbe eshetünk, ill. könnyen féltékenységhez, langyossághoz, veszekedésekhez, hűtlenséghez stb. vezethetnek. Mivel nem kerülhetjük el teljesen, hogy vétkezzünk, hiszen még a Biblia is azt mondja, hogy a szent naponta hétszer elesik; fontos, hogy amilyen gyorsan csak lehet újra felkeljünk azáltal, hogy elfogadjuk Isten megbocsájtását és irgalmát. Ezért a családtagoknak nap mint nap gyakorolniuk kell a keresztény családon belüli bűnbánatot és kölcsönös megbocsájtást. Van azonban a bűnbocsánatnak egy különleges szentségi ideje is, a bűnbánat szentségében. Az Egyház ezért is tanácsolja a házastársaknak, családtagoknak: „Ha pedig még bűnük fogva tartaná őket, ne csüggedjenek, hanem alázatosan és állhatatosan meneküljenek Isten irgalmához, amelyet a bűnbánat szentsége bőségesen áraszt”[1]. A mai idézetben egy bénát visznek Jézus elé. Azt várták, hogy Jézus meggyógyítsa, de Jézus ezt mondta neki: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Jézus számára fontosabb a lelki gyógyulás, mint a testi. Hiszen a lelki gyógyulás az, amelytől az ember igazán meggyógyulhat, néha akár testileg is. Az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” És ezt a hatalmát Jézus az Egyházra bízta. Nem tudjuk, ki volt az a négy ember, akik a bénát Jézushoz vittek, talán a barátai, családtagjai vagy mások. De az világosan látszik, hogy semmiféle nehézségtől nem riadtak vissza, csakhogy a beteg eljusson Jézushoz. Milyen jó lenne, ha a családban is így tudnánk segíteni egymásnak, hogy megszabaduljunk a bűntől, hogy elmenjünk gyónni, ha nem riadnánk vissza semmiféle fáradtságtól, önmegtartóztatástól sem.
Feladat a mai napra: Ha valakivel a családban érzem, hogy nem jó a kapcsolatunk, vannak még összeütközések, feszültségek köztünk, keresem a kibékülés lehetőségét.


[1]  II. János Pál Pápa, Familiaris Consortio, apostoli buzdítása 58.