Mk 2,1-12
Bűnbánat/gyónás (bűneid bocsánatot nyertek )
Néhány
nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van,
annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette
nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem
tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a
hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához:
„Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen
gondolatokat forgattak magukban: „Hogy
beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?”
Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban?
- kérdezte. - Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek -
vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az
Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a
bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd
az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme
láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet
még nem láttunk soha.”
Tapasztalatból tudjuk, hogy, bár
keresztény családban élünk, ez nem jelenti azt, hogy családi kapcsolataink
mindig tökéletesek lennének, hogy mindig szeretettel, türelemmel, jósággal
bánnánk egymással. A családban is mindenki küzd saját gyengeségeivel,
gyarlóságaival, és nem hiányoznak a kísértések sem, amelyeken keresztül, ha nem
vigyázunk, könnyen bűnbe eshetünk, ill. könnyen féltékenységhez, langyossághoz,
veszekedésekhez, hűtlenséghez stb. vezethetnek. Mivel nem kerülhetjük el
teljesen, hogy vétkezzünk, hiszen még a Biblia is azt mondja, hogy a szent
naponta hétszer elesik; fontos, hogy amilyen gyorsan csak lehet újra felkeljünk
azáltal, hogy elfogadjuk Isten megbocsájtását és irgalmát. Ezért a
családtagoknak nap mint nap gyakorolniuk kell a keresztény családon belüli
bűnbánatot és kölcsönös megbocsájtást. Van azonban a bűnbocsánatnak egy
különleges szentségi ideje is, a bűnbánat szentségében. Az Egyház ezért is
tanácsolja a házastársaknak, családtagoknak: „Ha pedig még bűnük fogva tartaná
őket, ne csüggedjenek, hanem alázatosan és állhatatosan meneküljenek Isten
irgalmához, amelyet a bűnbánat szentsége bőségesen áraszt”[1]. A
mai idézetben egy bénát visznek Jézus elé. Azt várták, hogy Jézus meggyógyítsa,
de Jézus ezt mondta neki: „Fiam, bűneid
bocsánatot nyertek.” Jézus számára fontosabb a lelki gyógyulás, mint a
testi. Hiszen a lelki gyógyulás az, amelytől az ember igazán meggyógyulhat,
néha akár testileg is. Az
Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” És ezt a hatalmát
Jézus az Egyházra bízta. Nem tudjuk, ki volt az a négy ember, akik a bénát
Jézushoz vittek, talán a barátai, családtagjai vagy mások. De az világosan
látszik, hogy semmiféle nehézségtől nem riadtak vissza, csakhogy a beteg
eljusson Jézushoz. Milyen jó lenne, ha a családban is így tudnánk segíteni
egymásnak, hogy megszabaduljunk a bűntől, hogy elmenjünk gyónni, ha nem
riadnánk vissza semmiféle fáradtságtól, önmegtartóztatástól sem.
Feladat a mai napra: Ha valakivel a családban érzem, hogy nem jó a
kapcsolatunk, vannak még összeütközések, feszültségek köztünk, keresem a
kibékülés lehetőségét.