Róm 23-29 (A Lélekben: a Lélektől
megszenteltetve)
De
nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét,
sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert
megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk,
többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? Ha tehát reméljük, amit nem
látunk, várjuk állhatatosan. Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert
még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár
közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket
vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben
a szentekért. Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra
válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve
ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így
lesz ő elsőszülött a sok testvér között.
„Fényes felhő árnyékolta be őket” (Mt 17,5). A
színeváltozás egy jelentős spirituális értelmezése e felhőben a
Szentlélek képét látja.
Mint az egész keresztény
lét, az Istennek szentelt életre szóló meghívás is szoros kapcsolatban áll a
Szentlélek működésével. Az évezredek folyamán a Szentlélek tesz egyre újabb
embereket fogékonnyá arra, hogy egy ilyen elkötelező döntés megragadó voltát
fölfogják. Az Ő hatása alatt bizonyos értelemben újra átélik Jeremiás próféta
élményét: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedessem.” (20,7) A
Szentlélek az, aki fölébreszti a tökéletes válasz vágyát; Ő irányítja e vágy
növekedését, érlelve a pozitív választ és támogatva hűséges megvalósítását; Ő
alakítja a meghívottak lelkét, amikor a tiszta, szegény és engedelmes
Krisztushoz hasonlóvá formálja és ösztökéli, hogy elsajátítsa az Ő küldetését.
Miközben engedik, hogy a Szentlélek állandóan a tisztulás útján vezesse őket,
egyre inkább Krisztus-formájú személyekké, a föltámadott Úr különleges
jelenlétének folytatásává válnak a történelemben.
Az egyházatyák találó
intuícióval filokáliának, azaz az isteni szépség iránti szeretetnek
nevezték ezt a lelki utat. E szépség az isteni jóság kisugárzása. Akit a
Szentlélek hatalma fokozatosan elvezet a tökéletes Krisztus-hasonlóságra, az az
elérhetetlen fényesség egy sugarát tükrözi, és földi zarándokútján eljut a
fényesség kiapadhatatlan forrásához. Így az Istennek szentelt élet az Egyháznak
mint menyasszonynak különlegesen mély kifejeződése, aki a Lélektől vezetve
tükrözi magában a Vőlegény lényeges vonásait, hogy „dicsőségesen, szeplő, ránc
és minden egyéb hiba nélkül, szentül és szeplőtelenül” jelenjék meg előtte (Ef
5,27).“ (Vita Consecrata 19)
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlélek világosságát, hogy lássam,
milyen módon működik éppen bennem és a lelki utam melyik szakaszán nyújt
segítséget: „A Szentlélek az, aki fölébreszti a tökéletes válasz vágyát; Ő irányítja
e vágy növekedését, érlelve a pozitív választ és támogatva hűséges
megvalósítását; Ő alakítja a meghívottak lelkét”.