Jn 4, 31-38 (Krisztushoz hasonlóan az Isten
országának szentelve)
Közben
a tanítványok kérték: „Mester, egyél!” De ő azt felelte: „Van eledelem, csak
nem tudtok róla.” A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem
hozott neki valaki enni?” Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak
akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. Vagy nem így
beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek
fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra. Az
arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt
örüljön, aki vet, azzal, aki arat. Mert igaza van a
szólásmondásnak: Más vet és más arat. Nos, azért küldtelek benneteket, hogy
learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba
álltatok bele.”
„Az Istennek szentelt
élet a Szentlélek késztetésére „kifejezettebben követi és az Egyházban mindig
láthatóvá teszi” azt az életformát, melyet Jézus, akit országáért az Atya
megszentelt és a világba küldött, magára vállalt és az Őt követő tanítványok
számára meghatározott (vö. Mt 4,18-22; Mk 1,16-20; Lk 5,10-11; Jn 15,16).
Jézus Istennek-szenteltsége világosságánál minden szentség forrásának, az
Atyának kezdeményezésében fedezhetjük föl az Istennek szentelt élet ősforrását.
Ugyanis Jézus maga az, akit „Isten fölkent Szentlélekkel és erővel” (ApCsel
10,38), „akit az Atya megszentelt és a világba küldött” (Jn 10,36). A
Fiú magához ölelve az atyai konszekrációt, viszonzásul Neki szenteli magát az
emberekért (vö. Jn 17,19): tiszta, engedelmes és szegény élete az Atya
tervével való gyermeki és tökéletes azonosulásának kifejeződése (vö. Jn
10,30; 14,11). Tökéletes önátadása földi élete minden mozzanatának a
megszentelő Istennek-szenteltség jelentését adja.
Ő az engedelmesség
maga, aki nem azért szállt alá az égből, hogy a saját akaratát tegye, hanem
annak akaratát, aki Őt küldte (vö. Jn 6,38; Zsid 10,5.7). Egész
életmódját és cselekvési stílusát az Atya kezébe helyezi (vö. Lk 2,49). Gyermeki
engedelmességgel magára veszi a szolgai állapotot: „Kiüresítette magát, és
olyan lett, mint egy rabszolga, ... és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a
kereszthalálig.” (Fil 2,7-8) Az Atya iránti engedelmességben Krisztus –
jóllehet elismeri és védelmezi a házastársi élet méltóságát és szentségét –
szűzi életet él, és így föltárja a szüzesség nagy értékét és titokzatos
lelki termékenységét. Az Atya tervével való azonosulása nyilatkozik meg
szegénységében is: „Ő, aki gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy titeket
szegénysége által gazdaggá tegyen.”(2Kor 8,9) Tökéletes szegénysége mutatkozik
meg abban, hogy mindenét az Atyának ajándékozza.
Az Istennek szentelt élet
élő emlékezés Jézus élet- és cselekvésmódjára, arra, ahogyan a
megtestesült Ige az Atya és a testvérek színe előtt viselkedett. Az Istennek
szentelt élet ugyanis az Üdvözítő életének és tanításának eleven hagyománya. (Vita
Consecrata 22)
Feladat a mai napra: Ha megtehetem, elmegyek a „Szerzetesek Tere” rendezvényre,
amely ma Budapesten a Március 15. téren zajlik, vagy imádságommal kísérem e
rendezvényt.