Lk 11, 44-54 (Számot kell adnia ennek a nemzedéknek)
Jaj
nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük
járnak s nem is sejtik.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester,
ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” De ő így válaszolt: „Jaj nektek,
törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de
magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet. Jaj nektek, mert síremlékeket
emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték őket. Tanúsítjátok, hogy
helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték őket, ti meg síremléket emeltek
nekik. Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök
nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. - E nemzedéknek
számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől, Ábel
vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak.
Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. Jaj nektek,
törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg
bemennének, azokat akadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és
farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdéseket intéztek hozzá, és
össze-vissza faggatták. Közben alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit,
aminek alapján vádat emelhetnek ellene.
Isten életfelfogásával nem fér össze a
kétszínűség. Jézus úgy érzi, hogy nyíltan hirdetnie kell az igazságot, annak
dacára, hogy tudja, hogy némelyeknek nem fog tetszeni, sőt úgy fogják érezni,
hogy tyúkszemükre lépeget. Mit is kritizál Jézus tulajdonképpen? Egyrészt a
farizeusok kétszínűségét és képmutatását, hogy olyanok mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük
járnak s nem is sejtik. Külsőleg azt színlelik, hogy minden rendben van,
hogy a legjobb családok, szakértők stb., miközben bensőleg üresek. Az
írástudóknál pedig azt kifogásolja, hogy az
emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raknak, mégpedig azáltal, hogy
betű szerint követelik az törvények betartását, olyan törvények betartását is,
különösképpen a tisztaságot illetően, ami már embertelen, és Isten
szempontjából nézve egyáltalán nem lényeges. Kifogásolja, hogy azzal
hivalkodnak, hogy ők a nagy tudósok, akik megértik Isten tanítását, miközben
semmit sem értenek Isten logikájából, és nem is engedik, hogy valaki megcáfolja
igazukat, mint pl. a próféták tették, vagy maga Jézus. Tisztán megmondja nekik:
Igenis, mondom nektek, számot kell
adnia ennek a nemzedéknek. A mai
világunkra tekintve is azt kell mondanunk, hogy kényelmetlenek Jézus szavai,
hiszen üdvösségem szempontjából nézve, egyáltalán nem mindegy mit élek. Persze
többféle módon is reagálhatunk Jézus szavaira: vagy elhárítjuk magunktól,
mondván, hogy én ugyan ilyet nem teszek, vagy pedig beismerjük alázatosan, hogy
néha nálam is előfordult már, hogy a farizeusokra vagy írástudókra
hasonlítottam, és hajlandó vagyok Jézussal szembenézni saját gyarlóságaimmal és
kérni az ő segítségét, hogy meg tudjak újulni. Jézusnak nem az a problémája,
hogy hibát követnek el, hanem az, hogy nem akarják beismerni tévedésüket.
Szembenézni önmagunkkal nehéz dolog, de ha hitelesek akarunk lenni, akkor
lényeges, mindennapos feladatunk. Ezért kérjük Jézus kegyelmét, hogy hitelesek
tudjunk lenni.
Feladat a mai napra: Miben kellene változtatnom, hogy teljesen hiteles
legyek?