XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. október 15., csütörtök

Október 15.



Lk 11, 44-54                      (Számot kell adnia ennek a nemzedéknek)
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” De ő így válaszolt: „Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet. Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték őket. Tanúsítjátok, hogy helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték őket, ti meg síremléket emeltek nekik. Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. - E nemzedéknek számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdéseket intéztek hozzá, és össze-vissza faggatták. Közben alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit, aminek alapján vádat emelhetnek ellene.

Isten életfelfogásával nem fér össze a kétszínűség. Jézus úgy érzi, hogy nyíltan hirdetnie kell az igazságot, annak dacára, hogy tudja, hogy némelyeknek nem fog tetszeni, sőt úgy fogják érezni, hogy tyúkszemükre lépeget. Mit is kritizál Jézus tulajdonképpen? Egyrészt a farizeusok kétszínűségét és képmutatását, hogy olyanok mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik. Külsőleg azt színlelik, hogy minden rendben van, hogy a legjobb családok, szakértők stb., miközben bensőleg üresek. Az írástudóknál pedig azt kifogásolja, hogy az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raknak, mégpedig azáltal, hogy betű szerint követelik az törvények betartását, olyan törvények betartását is, különösképpen a tisztaságot illetően, ami már embertelen, és Isten szempontjából nézve egyáltalán nem lényeges. Kifogásolja, hogy azzal hivalkodnak, hogy ők a nagy tudósok, akik megértik Isten tanítását, miközben semmit sem értenek Isten logikájából, és nem is engedik, hogy valaki megcáfolja igazukat, mint pl. a próféták tették, vagy maga Jézus. Tisztán megmondja nekik: Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. A mai világunkra tekintve is azt kell mondanunk, hogy kényelmetlenek Jézus szavai, hiszen üdvösségem szempontjából nézve, egyáltalán nem mindegy mit élek. Persze többféle módon is reagálhatunk Jézus szavaira: vagy elhárítjuk magunktól, mondván, hogy én ugyan ilyet nem teszek, vagy pedig beismerjük alázatosan, hogy néha nálam is előfordult már, hogy a farizeusokra vagy írástudókra hasonlítottam, és hajlandó vagyok Jézussal szembenézni saját gyarlóságaimmal és kérni az ő segítségét, hogy meg tudjak újulni. Jézusnak nem az a problémája, hogy hibát követnek el, hanem az, hogy nem akarják beismerni tévedésüket. Szembenézni önmagunkkal nehéz dolog, de ha hitelesek akarunk lenni, akkor lényeges, mindennapos feladatunk. Ezért kérjük Jézus kegyelmét, hogy hitelesek tudjunk lenni.
Feladat a mai napra: Miben kellene változtatnom, hogy teljesen hiteles legyek?