2 Tim 1,3-10a (Az életszentség elősegítése)
Hálát adok Istennek, akinek
őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor imádságomban
éjjel-nappal mindig megemlékezem rólad. Ha ilyenkor eszembe jutnak könnyeid,
szeretnélek látni, hogy öröm töltsön el. Mert jól emlékszem őszinte hitedre; ez
előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most – biztosan
tudom – téged is eltölt. Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten
kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned. Hiszen Isten nem a
csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne
szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly
vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva
az Isten erejében, aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem
tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus
Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott, s amely most nyilvánvaló is lett
Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenésével.
„Az Istennek szentelt
személyek megújult elkötelezettsége az életszentségre ma fontosabb, mint
valaha, amiatt is, hogy minden keresztény tökéletességre törekvését bátorítani
és támogatni tudják. „Minden hívőben föl kell ébreszteni az életszentség
erős vágyát, mely megtérésre és személyes megújulásra sarkall az
egyre elmélyültebb imádság és a felebarátok, különösen a legrászorulóbbak
iránti szeretet légkörében.”
Amilyen mértékben
elmélyítik Istennel való barátságukat, olyan mértékben lesznek képesek az
Istennek szentelt személyek segíteni a testvéreknek és nővéreknek hatékony
lelki kezdeményezésekkel, mint például imaiskolával, lelkigyakorlatokkal, lelki
napokkal, lelki beszélgetéssel és lelkivezetéssel. Elősegítik az emberek
fejlődését az imádságban, akik ezáltal jobban meg fogják ismerni Isten rájuk
vonatkozó akaratát; bátorítják őket a hit követelményeinek vállalására egész a
hősiességig. Az Istennek szentelt személyek ugyanis „szerzetesi életük
természetéből következően... beleolvadnak az Abszolútumra, az Istenre szomjazó
és életszentségre hivatott Egyház tevékenységébe. Az Egyház szentségének tanúi
ők.” Az életszentségre szóló általános meghívásnak még erősebben kell
ösztökélnie azokat, akiknek életformájuk megválasztása alapján az a küldetésük,
hogy a többieket e meghívásra emlékeztessék.” (Vita Consegrata 39)
Feladat a mai napra: Imádkozom
azokért az emberekért, akiket Isten rám bízott. Arra figyelek, vajon érzek-e a
Szentlélektől olyan indítatást, hogy közülük jobban foglalkozzam-e valakinek a
lelki életével, pl. hogy valakinek bátorításra, meghallatásra van-e szüksége.