Ter 2, 18-24; Zsid 2, 9-11; Mk 10, 2-16
A
farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: „Szabad-e
a férfinak elbocsátani a feleségét?” Ő így felelt nekik: „Mit parancsolt nektek
Mózes? ” Erre azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és
elbocsássuk”. Erre Jézus azt válaszolta nekik: „A ti szívetek keménysége miatt
írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé
alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez
ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy
test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” Odahaza a
tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: „Aki
elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az
asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör. ” Ekkor kisgyermekeket
vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik
hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: „Hagyjátok a
kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké
az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy,
mint a kisgyermek, nem megy be oda.” Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a
kezét, és megáldotta őket.
A mai vasárnapon Jézusnak a házasságról szóló tanítása áll a központban. A
szándék, amely a farizeusok Jézusnak feltett kérdése mögött rejlik, még mindig
aktuális. Inkább a válás lehetőségét akarták megerősíteni, amelyet Mózes a
törvényben megengedett. Ha a mai
statisztikára tekintünk, amely szerint a válások száma dinamikusan emelkedik,
és Magyarországon évente kb. 24-25 ezer válás történik kb. 45 ezer házasságkötés
mellett, vagy ha a környezetünkben olyanokkal találkozunk, aki hajótörést
szenvedtek házasságukban, bennünk is olyan kérdés merülhet fel, vajon mennyire
korszerű még a házasság felbonthatatlanságához való ragaszkodás és nem inkább
egy teljesíthetetlen követelmény. Az Egyház maga is elismeri a házasság
felbonthatatlanságának nehézségét, azonban világosan rámutat Jézus tanítására,
és arra az útra, hogy mégis hogyan válhat megvalósíthatóvá, ha keresztény módon
éljünk a hazásságot. Azt írja a Katolikus Egyház Katekizmusa: „A házassági
kötelék fölbonthatatlanságának egyértelmű hangsúlyozása zavart kelthetett és
teljesíthetetlen követelménynek tűnhetett. Jézus azonban nem elviselhetetlen,
nagyon nehéz, Mózes törvényénél is nehezebb terhet rakott a házastársak
vállára. Ő, aki azért jött, hogy a teremtés bűn által megzavart eredeti rendjét
helyreállítsa, kegyelmet is ad ahhoz, hogy a házasságot Isten országának új
módján lehessen élni. Ha a házastársak Krisztust követik, megtagadják önmagukat
és fölveszik keresztjüket, ’fel tudják fogni’ a házasság eredeti értelmét, és
Krisztus segítségével meg is tudják élni. A keresztény házasság e kegyelme
Krisztus keresztjének gyümölcse, mely az egész keresztény élet forrása.” (KEK 1615.)
A mai evangéliumban is megtalálhatjuk a
keresztény üzenet szépséget minden ellenvetéssel szemben. Jézus hangsúlyozza és
védi Isten eredeti tervét a nő és férfi közötti kapcsolattal, a házassággal.
„Istennek azonban a teremtés kezdetén” az volt a terve: felbonthatatlannak
akarta a házasságot, s az embert úgy alkotta meg, hogy a férfi és a nő
egymásban megtalálja életének kiegészítését. Az emberi szív keménységében látja
Jézus annak okát, amiért Mózes a válást engedélyezte. Ahol a szív megkérgesedik
a másik iránt, ott nincs helye a szeretetnek. Vajon manapság nemde a szív
keménysége, az önzés, a ösztöni kívánságok, a dialógusra való képtelenség az,
amit megnehezíti a házasság sikerét? A házaspárok Jézustól tanulhatják meg,
hogyan ápolják a kölcsönös szeretetet és hogyan növekedjenek benne.
Feladat a mai napra: Házaspároknak: hogy töltsenek időt kettesben. Mindannyiunknak: hogy
imádkozunk a házasokért.