XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. november 30., hétfő

November 30.



Éberség Isten megnyilvánulása iránt            Mt 24,42
Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.
Lk 1,26-28
A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

Mária hivő és figyelmes lélekkel élte mindennapi életét. Szüleinek segített, velük dolgozott megélhetésükért, biztos barátaival is mulatott, de nem veszítette el magát benne. Szíve éber volt, várta az Úr eljövetelét. Hite azzal a mély bizonysággal vegyült, hogy az Úr nem hagyja magára népét. Elfog jönni. Hogyan és mikor azt nem tudja, de nyitott volt az Úr megnyilvánulása iránt. Egy hívő, éber szív Isten számára olyan mint egy meghívólevél. Így talán nem is meglepő, hogy Isten Máriához küldte el Gábor angyalt. Tudta, hogy befogadásra talál, hogy számíthat vele üdvösségre szóló tervei megvalósításában.
És velem? Megszólíthat és betérhet hozzám ma az Úr? Vagy úgy járok, mint az a Rabbi, akihez Isten bejelentkezett: Holnap elmegyek hozzád látogatóba. A Rabbi erre nagy erővel mindent elkészített a nagy vendég fogadására. A nap folyamán bekopogott hozzá egy hajléktalan, aztán egy özvegyasszony és egy gyermek de a Rabbi elküldte őket azzal az indokkal, hogy most nem ér rá, vendéget vár, jöjjenek vissza máskor. Végül Isten aznap már nem jött. A Rabbi csalódottan szemre hányást tett az Úrnak: Nem azt mondtad, hogy eljössz, milyen tiszteletlen voltál, hogy így kitoltál velem, bár annyira készültem! De Isten azt felelte neki: háromszor is kopogtam nálad, de te mindig elküldtél.
Feladat a mai napra: Mire figyelek? Megpróbálom nyitottsággal fogadni az Úr hívását.

2015. november 29., vasárnap

November 29.



Vágyakozás a megváltásra             Iz 63,15-19
Tekints le az égből, és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed, mert te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. Miért hagytad Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!

Évszázadok óta a zsidó nép különféle politikai nagyhatalmak elnyomása alatt élt. Nyomor, megaláztatás, rabszolgaság volt az emberek sorsa. Mária, egy egyszerű családból származó, názáreti lány, aki osztozott népe sorsában. Látta társai küzdelmeit, látott olyan családokat, akik nem tudták kifizetni az adót és rabszolgaságba kerültek. Rettegés és feszültség uralkodott a népen:  mikor lesz ennek már vége? Mária érezte, hogy a politikai uralkodóktól nem lehetett jobbulást várni, csak Egy valaki szerezhet szabadulást a népnek: maga Isten: Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!  Úgy látszik 2000 év óta ne sokat változott a helyzet, hasonló jelenségek figyelhetők meg napjainkban is.
Mire vágyom? Mit kérnék az Úrtól? Adventben az Úr eljövetelét várjuk. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója. Ő már eljött, de saját életemben is megtapasztaltam a szabadulást? Nekem ill. népemnek hol van még szükségünk megváltásra? Mária, kérlek, taníts meg imádkozni!
Feladat a mai napra: Mária mintájára ma megpróbálok figyelni saját vágyaimra, ill. az engem körülvevő emberek szituációjára és vágyaira. Megnevezem és imáimba foglalom őket.

2015. november 28., szombat

November 28.



Lk 21,34-36                       (Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül)
Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”

Jézus mai napon arra hívja fel a figyelmünket, hogy mire kell mindennapi életünkben vigyázni, hogy teljes bizonyossággal eljussunk a vele való végleges találkozásra, és állhassunk az Emberfiának színe előtt. Egyrészt figyelnünk kell arra, mi az, amiben a boldogságot keressük, mihez ragaszkodik a szívünk. Talán azt gondoljuk, hogy jót teszünk, ha sok pénzt gyűjtünk, javakat halmozunk fel, amikkel aztán nyugodtan élhetünk. De mindezek nem könnyítik meg, inkább megnehezíthetik életünket, és elnehezedhet így a szívünk is. Méghozzá úgy, hogy a szemünk elől tévesztjük az örök élet dimenzióját és csak erre a világra irányítjuk figyelmünket. Néha annyira beletemetkezünk mindennapi gondjainkba, bajainkba, hogy életünk már másról sem szól. Jézus arra figyelmeztet itt minket, hogy készüljünk fel eljövetele napjára, hogy ne készületlenül érjen benneteket az a nap”. Már most el kell kezdenünk az előkészületet, hiszen nem tudjuk, mikor következik be számunkra. A tőr képe itt arra utal, hogy mindenképpen meglepően, váratlanul ér az majd bennünket. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül”, ez Jézus felhívása. Felmerülhet bennünk a kérdést, hogyan lehet szüntelenül imádkozni, „szünet nélkül”, ha más dolgokkal is foglalkoznunk kell, nem élhetünk mindannyian kontemplatív szerzetesként. Szüntelenül imádkozni nem csak azt jelenti, hogy folyton valamilyen imádságot mondani, hanem inkább mindig Istenre, illetve Jézusra hangolódva kellene élnünk. És ezt a kapcsolatot már most el kell kezdenünk ápolni és időt szakítani az Úrral való beszélgetésre, az imádságra.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen gondok, bajok nyomják szívemet. Az imádságban, a Jézussal való beszélgetésben átadom ezeket neki.

2015. november 27., péntek

November 27.



Lk 21,29-33                       (de az én igéim nem múlnak el)
Ezután mondott nekik egy hasonlatot: „Gondoljatok a fügefára és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.

A természet szemléléséből sokat tanulhatunk. Jézus is szokott időt szánni erre, hogy szemlélje a természet folyamatait, eseményeit. Ezért a prédikációjában sokszor hasonlatokat használ. A mai idézetben Jézus arra hív meg minket, hogy mi is szemléljük a fákat és ezen keresztül tanuljuk meg megérteni a jeleket, az idők jeleit is. Miről ismerhetjük meg, hogy közel van az Isten országa? Egyik biztos jel az, ha beteljesedik Jézus szava. Jézus nyilvános működése alatt már így volt: Jézus szavára engedelmeskedtek a gonosz lelkek, a betegek meggyógyultak, az emberek követték Jézust, ez volt a jel, hogy „közel van az Isten országa”. Jézus föltámadása után, második eljöveteléig sem lesz máshogy. Isten és Jézus szavai nem múlékony, átmeneti szavak, hanem soha el nem múlnak, és idejükben beteljesednek. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek”. A nemzedék, amelyről Jézus beszél, nagyon valószínű, hogy a kortársaié, amely átélte Jeruzsálem megjövendölt pusztulását. Nem a pusztuláson van a hangsúly, vagy azon, hogy Isten akarta volna a rombolást, hanem hogy Isten előre tudja és látja a dolgokat, eseményeket. Mindent, amit kimondott - és ez számunkra elsősorban reményteljes hír -, be fog következni. Van valami, amire biztosan építhetjük az életünket, és ez Jézus igéje. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.”
Feladat a mai napra: Igyekszem észrevenni az Isten országának a jeleit, mi az, amin keresztül kifejezi  számomra Isten az ő jelenlétét.

2015. november 26., csütörtök

November 26.



Lk 21,20-28                       (elérkezett megváltásotok ideje)
Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

A mai idézetben Jézus újra elég drasztikus képekkel beszél Jeruzsálem pusztulásáról és az Emberfia eljöveteléről. Mi ennek a fő mondanivalója? Talán az, hogy a keresztény embernek mindig van miért felemelnie a fejét. Bár a Földön történnek rettenetes, szörnyű dolgok, de aki hisz Istenben, tudja, hogy a föld és az emberiség nem a végleges pusztulás felé halad, hanem az Istennel való végleges találkozás felé. „Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel.” A kereszténynek mindig van reménye, ő a remény embere. Mert számára a világvége nem más, mint Krisztus második eljövetele jelent, a megváltó végleges eljövetele és azért „elérkezett megváltásotok ideje”. Nem tudjuk, hogy ez a nap a mi időnkben jön-e majd el. De az biztos, hogy mostani életünk nem halad más felé, mint a Jézussal való találkozás felé. Ezért sem árt, ha már most figyelünk Jézus szavára: „Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket – nézzetek rám”. A mindennapokban is fel kell emelnünk a fejünket, különösen mikor már nagyon önmagunkban és saját nehézségeinkben vagyunk elmerülve. Akkor is a megváltásunk vár ránk: Krisztus. Velünk van, és valami mélyebb rálátást szeretne adni önmagunkra, és a világra.
Feladat a mai napra: Ha látok valakit, aki lehorgasztja a fejét vagy visszahúzódva él, megpróbálom felvidítani és jókedvre deríteni.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma