Mal 3,13.23-24 (Isten irgalma megfinomít minket)
1Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy
elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek,
és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a
Seregek Ura. 2De ki fogja tudni
elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan,
mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. 3Leül,
mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait,
megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be
az áldozatot az Úrnak. 4Júda és
Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt
időkben, mint az első években. 23Nézzétek,
elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes
napom. 24Ő újra fiaik felé fordítja az
apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a
földet.
Eléggé félelmetes képet kapunk itt Isten
működéséről: „2De ki fogja tudni elviselni jövetele
napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók
tüze és a ványolók lúgja. 3Leül, mint
az ezüstolvasztó és -tisztító mester.” Sokszor az a kép él bennünk az Ószövetségről, hogy Istentől félnünk kell,
mert majd eljön és rettenetesen lecsap az emberre, széttöri őt, követ kövön nem
fog hagyni. De mindig kétféle módon közelíthetünk a szentíráshoz: 1)
kereshetjük benne Isten szerető, irgalmas cselekvését, szándékát, vagy 2)
kereshetjük benne a rettenetes Isten arcát, akinek az a szándéka, hogy igazságot
szolgáltasson magának, és elpusztítsa a gonosz embert. De nem felejthetjük el,
hogy Jézus már bemutatta nekünk Isten igazi arcát! „Jézus Krisztus az Atya
irgalmasságának az arca. Úgy tűnik, ez a szó jól összefoglalja a keresztény hit
misztériumát. Az Atya irgalmassága a názáreti Jézusban vált elevenné,
láthatóvá, őbenne érte el csúcspontját. Az Atya, „a végtelenül irgalmas Isten”
(Ef 2,4), miután kinyilatkoztatta a nevét Mózesnek mint „irgalmas és könyörülő
Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben” (Kiv 34,6), nem hagyott
fel azzal, hogy a történelem során különféle módokon megismertesse a maga
isteni természetét.”[1] Hogyan nyilvánítja ki
nekünk Isten szeretetét a mai igerészben? Miben áll szeretete? Aki már
megtapasztalta tudja, hogy Isten szeretetének egyik legcsodálatosabb ajándéka
pontosan a megtisztulás kegyelme. Igaz, nem mindig kellemes, mert
szégyenérzetet kelt bennünk, de Isten fantasztikus finomsággal és
tapintatossággal, ahogy senki más nem ért hozzá, megtisztít és megfinomít
minket. Megmutatja nekünk az igazságot, mely nem megnyomorít, hanem
ellenkezőleg, teljesen szabaddá tesz minket. Amikor Isten megtisztít minket,
bensőleg szabaddá válunk, szárnyalni kezdünk, lubickolunk a boldogságban, mert
végre megszabadulhattunk mindattól a tehertől, ami megnyomorított minket, és
amit senki más nem tudott volna levenni vállunkról. És tudjuk, hogy végtelenül
szeretve vagyunk. Ebben a tisztulásban, ami inkább a finom csipke óvatos
mosására hasonlít, megtapasztalhatjuk, hogy Isten valóban elkötelezte magát
irántunk, míg teljesen helyre nem állította bennünk istengyermeki
méltóságunkat, arcának ragyogó képmását.
Feladat a mai napra: Kérem Istentől a kegyelmet, hogy ő tisztítson meg
mindentől, ami elválaszt még tőle.