XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. december 31., szombat

Decmber 31.



Ef 5,1-4.15-20                   (Adjatok hálát mindig mindenért)
Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. … Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát. Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel. Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

„Használjátok fel az időt” - ha ma, a 2016-es évnek az utolsó napján, visszatekintünk erre az esztendőre, ez lehetne az egyik szempont, amelyből megvizsgáljuk azt. Hogyan használtuk fel a nekünk ajándékozott időt? Mit éltünk, mi történt, milyen volt, hogyan sikerült Jézus követőjének lenni és szeretetben élni? A visszatekintésben ne csupán a mi teljesítményeinkre – vagy kevésbe sikeres eredményeinkre - figyeljünk, hanem arra is, mit tett értünk Isten. Isten hozzájárulása mennyivel nagyobb volt, ami erőfeszítésünknél. Ezért sem hiányozhat a mai napunkból a hála. A hála annak a kifejezése, hogy nem magától van minden, hanem Valaki másnak köszönhetjük az életünket. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának. Mindig – de ma különösen  is hálát akarunk adni mindazért, amit a családunkban megéltünk ebben az évben. Elsősorban egymásért adhatunk hálát. A másik – házastársam, gyerekem, gyerekeim, szüleim, testvéreim,… - számomra Isten ajándéka, és nem vehetem annyira természetesnek, hogy tudtam velük élni. Ezért hát adjunk szívből hálát egymásért. Biztos, hogy nem volt mindig minden könnyű ebben az évben, az együttélésben sem. De fedezzük fel a szépségeket, a pozitív dolgokat, pont azért, mert legtöbbször hamarabb észrevesszük a negatívumot, és azt, amit hiányzott. De ahogyan Szent Pál is írja, a keresztényekhez nem illik, hogy rosszul beszéljenek egymásról: Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás.” Év végén legyen bennünk és köztünk ez a hálaadás.
Feladat a mai napra:  Családom minden tagjáról elmondom, mit szeretnék megköszöni vele kapcsolatban ebben az esztendőben.

2016. december 30., péntek

December 30.



Sir 3, 3-7. 14-17a; Kol 3, 12-21; Mt 2,12-15.19-23
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Ma a Szent Családot ünnepeljük. Az evangélium a Szent Családra irányítják figyelmünket. Hogyan éltek Ők, akik minden család példaképei? Ha a názáreti családot akarjuk megfigyelni az evangéliumban nem találunk sok leírást róla, viszont inkább Isten jelenléte mutatkozik meg életükben. Cselekedeteikben, egyszerűségükben, a fiúnak adott válaszaikban, abban, ahogyan az életet élik, minden arról szól, hogy a Mennyei Atya, az irgalmas Isten van a szívük középpontjában, ő a forrásuk, az erejük, a tanácsadójuk. Jézus gyermekkorától fogva szemlélhette Mária és József életpéldáját, a természetességet, amelyben Istennel éltek és egy életre meghatározta őt. Ha Jézus így reagált a szüleivel szemben, az azért van, mert látta, hogy Isten milyen fontos szerepet töltött be életükben és tudta, hogy ez az Isten az ő édesapja. A szavak megmagyarázzák, hogy mit miért csinálom azt, amit csinálok, de ami valójában magával ragad és erőt ad arra, hogy mi is cselekedjünk, az maga az élet, ami tanít, formál és nevel minket. Így történt ez Jézussal is. A názáreti család iskolájában alakult ki a személyisége, az intelligenciája és akaratereje. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt. Semmi sem változik meg egyik napról a másikra, általában az életünkben is nagyon lassan történnek a változások, nem elég az akaraterő. Ahhoz, hogy a gyerekeinknek segítsünk felnőni szükséges, hogy lassanként mi is elkezdjünk megváltoztatni dolgokat. Olyan változásokra van szükség, mint érzékenység, hallgatás, figyelmesség az iránt, hogy mire van szüksége a gyerekeinknek, a házastársunknak. A változás azt is jelenti, hogy megtanulunk jól kommunikálni és ezáltal bizalmas légkört teremteni. Mária és József arra hívnak minket, hogy adjuk át a szívünket Istennek, az imádság, a barátság iskolájába, ahol megtanulhatjuk, hogy milyen Isten gyermekének lenni, szeretve és elfogadva lenni, megtapasztalni a megbocsátást. Ezeket a tapasztalatokat tudjuk majd másoknak továbbadni.
Feladat a mai napra: A mai napon olyanok legyenek a tetteink és gesztusaink, mint egy nyitott könyv, amiből gyerekeink, házastársunk és akik körülvesznek minket kiolvashatják, hogy milyen jelentőséggel bír az Atya és Jézus az életünkben és milyen hatással vannak ránk.

2016. december 29., csütörtök

December 29.



Gal 2,19-20                        (A megtestesült Ige szíve)
Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.

Jézus élete folyamán, haláltusájában és szenvedésében mindannyiunkat együtt és egyenként ismert és szeretett, és mindegyikünkért odaadta önmagát: Isten Fia "szeretett engem és föláldozta magát értem" (Gal 2,20). Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus szentséges Szíve, melyet bűneink sebeztek meg és üdvösségünkért szúrtak át, "kiváltságos jele és szimbóluma (...) annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret".[1]
Feladat a mai napra: Krisztus misztériumában ott van nem csak a születés, hanem a halála is. A szeretet íve rajzolódik ki benne. Hiszen azért lett emberré, hogy minket megváltson és megnyissa számunkra az utat az Atyához. Mit tehetnék ma azért, hogy Jézushoz hasonlóvá váljak? Jézus melyik jellemvonását szeretném ma gyakorolni?


[1] KEK 478

2016. december 28., szerda

December 28.



Kol 1,15-20;2,8-9             (Krisztus valóságos teste)
Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei.
Mivel az Ige testté lett és valódi emberi természetet öltött magára, Krisztus "teste konkrét emberi test volt". Ezért Jézus emberi arca "megfesthető". Az Egyház a VII. egyetemes zsinaton törvényesnek ismerte el, hogy szentképeken megjelenítsék”.[1] „Az Egyház azt is kezdettől fogva elismerte, hogy Jézus testében Isten, aki "a maga világában láthatatlan, a mi világunkban láthatóvá lett". Valójában Krisztus testének egyéni vonásai Isten Fiának isteni személyét fejezik ki. Ő ugyanis emberi testének vonásait annyira magáévá tette, hogy szentképen megfestetten tisztelhetők, mert a hívő, aki az ő képét tiszteli, "benne a megfestett személyt imádja".[2]
Feladat a mai napra: Ma egy szentképet veszek magam elé. Megpróbálok úgy elbeszélgetni a rajta látható Jézussal az életemről, mintha valóságosan jelen lenne.


[1] KEK 476
[2] KEK 477

2016. december 27., kedd

December 27.



1Jn 1,1-4                            (Krisztus emberi lelke és emberi megismerése)
Laodikeai Apollinarisz azt állította, hogy Krisztusban az Ige helyettesítette a lelket vagy a szellemet. E tévedés ellen vallotta az Egyház, hogy az örök Fiú az értelmes, emberi lelket is magára vette.[1] „Ez az emberi lélek, amelyet Isten Fia magára vett, valódi emberi megismeréssel rendelkezett. E megismerés mint ilyen önmagában nem lehetett határtalan: térben és időben folyó életének történelmi körülményei között valósult meg. Ezért Isten emberré lett Fia gyarapodhatott "bölcsességben, korban és kedvességben" (Lk 2,52), sőt érdeklődnie kellett olyan dolgok iránt, melyeket emberi mivoltában tapasztalati úton kellett megtanulnia. Ez megfelelt annak, hogy a "szolgai alakjában" önként kiüresítse önmagát.”[2] „Ugyanakkor Isten Fiának e valóban emberi megismerése személyének isteni életét fejezte ki. "Isten Fia mindent tudott, mégpedig azáltal, aki azt az embert magára öltötte; nem természete szerint, hanem mert az Igével egyesült, (...) az emberi természet, mert egyesült az Igével, minden isteni dolgot is tudott, mégpedig Fölségének megfelelően." Ez elsősorban arra a bensőséges és közvetlen megismerésre vonatkozik, amellyel Isten emberré lett Fia rendelkezik az Atyáról. A Fiú emberi megismerésében is megmutatta azt az átható isteni megismerést, mellyel az emberek szívének titkos gondolatairól tudott.”[3]  Krisztus emberi megismerése -- a megtestesült Ige személyében az isteni Bölcsességgel való egysége miatt -- teljesen tudta azokat az örök terveket, amelyeknek kinyilatkoztatására jött. Amiről e tekintetben azt mondja, hogy nem tudja, arról másutt magyarázatul adja, hogy nem kapott rá küldetést, hogy föltárja.”[4] „Hasonlóképpen az Egyház a VI. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy Krisztusnak két akarata és két természetes tevékenysége van, tudniillik isteni és emberi, melyek nem szemben állnak, hanem együttműködnek úgy, hogy az emberré lett Ige Atyja iránti engedelmességében emberként akarta mindazt, amit Istenként az Atyával és a Szentlélekkel közösen elhatározott a mi üdvösségünkre. Az Egyház vallja, hogy "Krisztus emberi akarata ellenállás és ellenszegülés nélkül aláveti magát mindenható, isteni akaratának".[5]
Feladat a mai napra:  Ha lehetőségem van rá, akkor ma megfigyelek egy csecsemőt, vagy kisgyereket a környezetemben, és megpróbálom szemlélni benne Jézus emberi mivoltát. Mit árul el nekem Jézus életéről?


[1] KEK 471
[2] KEK 472
[3] KEK 473
[4] KEK 474
[5] KEK 475