Jn 1,19-28 (János meghirdeti a Megváltót)
19János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá
Jeruzsálemből, s megkérdeztették: „Ki vagy?” 20Erre
megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” 21Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán
Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” – Erre is nemmel
válaszolt. 22Így tovább faggatták:
„Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz
magadról?” 23Ezt felelte: „A pusztában
kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. 24A küldöttek a farizeusoktól jöttek, 25s tovább kérdezgették: „Akkor miért
keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?” 26János így válaszolt: „Én csak vízzel
keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, 27aki
a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” 28Ez Betániában történt, a Jordánon túl,
ahol János keresztelt.
Keresztelő
János szerepe volt, hogy rámutasson Jézusra, aki hamarosan a nyomába lép, és előkészítse a szíveket érkezésére. Ő a pusztában kiáltó szó: Egyengessétek az Úr útját. A mai napon engedjük, hogy
Keresztelő János rámutasson Jézusra, és szemléljük Jézust. Időzzünk el e
képnél, akár segítségül vehetünk egy Jézus-képet, de akár saját fantáziánkat is
engedhetjük kibontakozni. Képzeljük el bensőleg a jelenetet, a vidéket, tájat,
ahol Keresztelő János prédikál, keresztel. Képzeljük el az embereket, ahogy ott
vannak, amit egymással beszélgetnek, ahogy odajönnek a zsidó papok és leviták
és faggatják őt. János pedig Jézusra mutat. Engedjük, hogy nekünk is Jézusra
mutasson. Bemutassa nekünk Jézust. „Állandóan szemlélnünk kell az
irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke
forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a
Szentháromság misztériumát. Irgalmasság: a végső és legnagyobb tett, amellyel
Isten elénk siet.”[1] Szemléljük Jézusban az
Istent, aki elénk siet.
Feladat a mai napra: Megpróbálok részt venni
szentségimádáson, vagy külön időt szakítani arra, hogy Jézust szemléljem, akár
egy szentkép segítségével, s elidőzzek nála.