Mt 18,21-35 (Bocsássatok meg egymásnak)
21Akkor odalépett hozzá Péter és
megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom?
Talán hétszer?” 22„Mondom neked –
felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. 23A
mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. 24Amikor elkezdte a számadást, eléje
állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. 25Mivel nem volt miből megfizetnie,
megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával
együtt, s úgy fizessen. 26A szolga
leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek
neked! 27Az úr megkönyörült a szolgán,
szabadon engedte, s adósságát is elengedte. 28Amikor
kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott
neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! 29A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel
irántam, s mindent visszafizetek neked! 30De
ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. 31Amikor a többi szolga látta a történteket,
igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. 32Az úr maga elé hívatta, és így szólt
hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – 34Ezzel
az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel
tartozott. 35Így tesz mennyei Atyátok
is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”
„Nem menekülhetünk el az Úr szavai elől, mert ezek
alapján ítélnek majd felettünk: Adtunk-e enni az éhezőnek és inni a
szomjazónak? Befogadtuk-e a jövevényt és felöltöztettük-e a ruhátlant?
Áldoztunk-e időt a betegek ápolására és a rabok meglátogatására (vö. Mt
25,31-45)? Ugyanígy megkérdezik majd tőlünk, hogy segítettünk-e megszabadulni a
kétségektől, amelyek a magány forrásai és gyakran félelmet keltenek; képesek
voltunk-e legyőzni a tudatlanságot, melyben milliók élnek, elsősorban azok a
gyermekek, akik nem kapják meg a szükséges segítséget a nyomorból való
kiemelkedéshez? Ott voltunk-e a magányos és gyötrődő ember mellett,
megbocsátottunk-e a minket megbántóknak, és elutasítottuk-e a bosszúállás, a
gyűlölet minden formáját, melyek erőszakhoz vezetnek – Isten példáját követve,
aki annyira türelmes velünk? Türelmesek voltunk-e, és végül rábíztuk-e az Úrra
imádsággal fivéreinket és nővéreinket? Ezen „legkisebbek” mindegyikében maga Krisztus
van jelen. Az ő teste válik újra láthatóvá mint megkínzott, megsebzett,
megostorozott, kiéheztetett, menekülő test., hogy fölismerjük, megérintsük és
ápoljuk. Ne felejtsük el Keresztes Szent János szavait: „Az élet alkonyán a
szeretet alapján ítéltetünk meg.”[A világosság és a szerelem szavai, 57.]”[1]
Feladat a mai napra: Átnézem kapcsolataimat. Kivel élek
feszült, konfliktusos kapcsolatban? Hol látom meg benne a megkínzott,
megsebzett, menekülő Jézust? Megpróbálok irgalommal fordulni felé.