Oz 11,1-9 (a próféta föltárja Isten igazi arcát)
1Gyermek volt még Izrael,
amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. 2De
minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak,
bálványoknak gyújtottak jó illatot. 3Pedig
én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy
a gondjukat viseltem. 4Puha
kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk,
mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. 5Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz
a királya, mert nem akarnak megtérni. 6Kard
járja be városait, megöli gyermekeit és elpusztítja erődeit. 7Népem gyönge a hűtlenség miatt, Baált
hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. 8Hogyan
vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint
Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm
remeg. 9Nem hagyom, hogy fellobbanjon
haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a
körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.
„Az irgalmasság nem ellentétes az
igazságossággal, hanem Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel
további lehetőséget nyújt számára a meggondolásra, megtérésre és hitre. Ozeás
próféta példája segít megértenünk, hogyan haladja meg az irgalmasság az
igazságosságot. Az a korszak, melyben Ozeás próféta élt, Izrael népe
történelmének legdrámaibb időszakai közé tartozik. Az ország az összeomlás
szélén áll; a nép hűtlen lett a szövetséghez, eltávolodott Istentől és
elvesztette atyái hitét. Az emberi logika szerint igazságos, hogy Isten a
hűtlen nép elvetésére gondol: nem tartották meg a megkötött szövetséget, tehát
megérdemlik a büntetést, azaz a száműzetést. Erről tanúskodnak a próféta
szavai: „Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akart
megtérni” (Oz 11,5). És mégis, miután e reakcióval az igazságosságra
hivatkozott, a próféta gyökeresen megváltoztatja nyelvezetét és föltárja Isten
igazi arcát: „Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael?
Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem
elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom:
Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő
Szent, és nem szeretem a pusztítást” (11,8-9). Szent Ágoston – a próféta
szavait magyarázva – a következőket mondja: „Isten könnyebben fékezi meg a
haragot, mint az irgalmasságot.” (Enarratio in Psalmos, 76,11.9).
És valóban így van: Isten haragja csak egy pillanatig tart, irgalmassága pedig
örökkévaló.“[1]
Feladat a mai napra: Engedem,
hogy Ózeás próféta szavain keresztül Isten mutassa meg igazi arcát. Hogyan
találom a szövegben életemet? Milyen Istennel találkozom? Napközben újra
visszatérek ahhoz, ami a szövegből megérintett.