Én 5,2-6
Aludtam, de
szívem ébren volt. Hallga! Szerelmem kopog (és azt mondja): Nyisd ki az ajtót,
húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm! Mert a fejemet belepte a harmat, az
éjszaka párája a fürtjeimet. Már levetettem a ruhám, hogy vegyem fel újra?
Lábamat megmostam, s most beszennyezzem? Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson,
erre megremegett a bensőm. Fölkeltem, hogy (ajtót) nyissak kedvesemnek.
Kezemről, ujjamról mirha csepegett, rá a zárnak reteszére. Ajtót nyitottam
szerelmemnek, de már nem volt ott, eltűnt valahova. Majd elalélt a lelkem, hogy
így elszaladt, kutattam utána, de sehol nem találtam, kiabáltam is, de nem
adott választ.
A szeretet hívása elérhet minket, amikor szívünk
ébren van. Az Énekek éneke könyvéből való idézetben a menyasszony már ágyában
feküdt, aludt, de a szíve ébren volt. Így meghallja a vőlegény kérését, hogy
nyisson neki ajtót. Váratlanul jött a látogatása, már el volt rendezve minden.
A menyasszony elhúzza a válasszal. Nem azonnal kel fel, először magában azon
gondolkozik, mit jelent számára ez a lépés, hogy újra fel kell öltöznie, hogy
újra besározza a lábát. Amíg ő eldönti, hogy kinyissa-e az ajtót, a kedvese már
elment. A menyasszony nem megy vissza aludni, most inkább nagy buzgósággal
kutat a kedvese után.
A szeretetet nem tudjuk előre beprogramozni.
Sokszor váratlanul fordulnak hozzánk kérdéssel, kérnek szívességet, szükség van
a szeretet szolgálatára. Sokféle módon, a mindennapi eseményeken keresztül meg
vagyunk hívva, hogy szeressünk, hogy a jót tegyük. Előfordul pl. hogy valaki
felhív, és tanácsot kér; látom, hogy elesett az utcán valaki; a házimunkában
kérik, hogy segítsek; a családból valaki igényeli a beszélgetést… A válaszunk
előtt megfontoljuk, mit kell részünkről latba vetni, és sokszor ez összeütközik
saját terveinkkel. A szeretet tette mindig bizonyos erőfeszítéssel van
összekötve. Tapasztalhatjuk belsőleg a kedvetlenséget, a lustaságot. A restség
- amit az erőfeszítés ellenszenve vagy elutasítása jelent - ellen kell
küzdenünk. Biztos, hogy mi is átéltünk már olyan szituációt, hogy miközben
átgondoltuk, segítsünk vagy nem, már elmúlt a lehetőség. Akkor nem szabad, hogy
„visszamegyünk aludni”, hogy abbahagyjuk, inkább keressünk más lehetőséget,
ahol gyakorolhatjuk a szeretetet. Minden szeretet-meghívás mögött lássuk meg a
szerelem arcát, Jézus arcát. Jézus maga az, aki meghív minket konkrét
helyzetekben, hogy szeressünk, hogy szeressük őt a különböző embertársainkban.
Aztán könnyebben fog menni számunkra, hogy haladéktalanul, azonnal feleljünk.
Feladat
a mai napra: Figyelek lábamra, mire használom, hova megyek?
Gyakorolom, hogy konkrét lépéssel forduljak embertársaim felé.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: Visszatekintés a napra: Milyen lehetőségeket tartalmazott a mai nap,
hogy szeressek? Hogyan „mentem bele”? Észrevettem, hogy akkor találkoztam
Istennel, amikor követtem a szeretet meghívását? „Istenem, add vissza nekem
üdvösséged örömét, s készséges lélekkel erősíts meg engem!” (Zsolt 51,14)