Mk 7, 31-35
Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és
Szidonon át a Galileai tóhoz ment, Dekapolisz határába. Itt eléje hoztak egy
dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. Külön hívta a tömegből,
fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét,
föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” Azon
nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt.
A beszélő képesség, az
artikuláció az emberi lény fontos jellemzője. Nem tudunk csak magunknak élni.
Életünk fontos részét az egymás közti kommunikáció teszi ki. Érzelmeinket,
gondolatainkat, ötleteinket, fájdalmainkat, stb. megpróbáljuk szavakba ölteni,
hogy másokkal megosszuk. A jó kommunikáció a szeretet kifejezése. A fönti
történetben ez úgy látszik nem működött rendesen, nem értették meg egymást.
Mennyi fájdalom származik a rossz kommunikációból! Hányszor várjuk el másoktól,
hogy megértsenek, vagy beletörődünk abba, hogy nem értjük meg egymást. Milyen
jó, hogy vannak barátok, akik nem akarnak beletörődni és elkísérik őt Jézushoz.
Jézus fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a
nyelvét, föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!”
Furcsa rítusnak tűnhet ez számunkra, akár valami hókuszpókusznak. Miért
teszi ezt Jézus? Mit jelképezhet ez a cselekmény? Jézus nagyon koncentráltan
törődik a beteggel. Nem gyors kezeléssel akarja elintézni az ügyet, hanem
visszahozni ezt az embert az életbe. Fülébe dugja az ujját, hogy elzárja őt a
számára káros külső hatásoktól. Majd megnyálazott ujjával megérintette a
nyelvét. A nyál az ókori embernek az élet jelképe volt. Jézus saját életét
osztotta meg vele, miközben az Atyához fohászkodott, azaz kapcsolatba hozta őt
megint éggel és földdel, az Atyával és önmagával, és akarta, hogy nyíljon meg.
Jézus visszaadta neki kommunikációs képességét.
Elgondolkoztató, hogy
miért hívja őt Jézus külön a tömegből? Hol érezzük esetleg mi is a környezetünk
(akár káros) befolyását beszédünkben? A jó kommunikáció nem magától értetődő.
Sokszor megragadhat minket mások szókincse, kifejezés módja, de akár némasága
is. Néha nem kommunikálunk, mert feltételezzük, hogy a másik már tudja, mit
akarok mondani, és elvárom tőle, hogy olvassa gondolataimat. De a másik nem tud
belém látni! A tiszta, érthető beszéd a szeretet igazi csatornája, mert a másik
is tudja mire számíthat. Ha nem mondom el, mit gondolok, mi bánt, mire vágyom,
a kommunikáció egyszer csak el fog akadni. Helyette a bizalmatlanság terjed el
a kapcsolatban, mely akár szét is rombolhatja az elején jól indult
kapcsolatokat.
Áttekintve
kapcsolataimat, hol van esetleg szükségem arra, hogy Jézus meggyógyítsa
kommunikációs képességemet?
Feladat
a mai napra: A mai napon jó kommunikációra törekszem.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este:
Visszatekintés a napra: Mit tapasztaltam a mai
napon? Különösképpen a mai napon folytatott párbeszédeimre gondolok: Sikerült
mindent kifejezni, amit akartam?Hol akadtunk el? Miért? Hol látom Isten
jelenlétét? – Uram,
köszönöm, hogy a te beszédet mindig világos és nyílt. Ez olyan megnyugtató.
Kérlek törd fel bennem a gátakat, hogy képes legyek szeretetközösséget építeni egymás
közt.