Mk 15,20-22
Ezután kivezették, hogy keresztre
feszítsék. Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz
apját, aki éppen a mezőről jött, kényszeríttették, hogy vigye a keresztjét. Így
vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti.
Cirenei Simon egy különleges szituációban
találkozott Jézussal. Nem az erős, tanítványokat hívó, gyógyító, prédikáló
Mesterrel találkozott, hanem a megostorozott, kereszttel büntetett, bűntelen,
gyönge, eleső, vérző Jézussal. Simon, aki éppen a mezőről jött, egész napos
kemény munka után, éppen arra ment, véletlenül. Nem kínálja fel segítségét, hanem
rákényszerítik arra, hogy vigye Jézus keresztjét. Mi mehetett végig Simonban?
Talán haragudott magára, hogy pont neki kellett ebbe belecsöppennie. Nem lett
volna neki elég baja? Még ennek a gonosztevőnek is vinnie kell a keresztjét? De
persze a Rómaiak ellen nem érdemes felháborodni, mert akkor még rajta csattan
az ostor... A passió című filmben megható ez a jelenet. Miközben Simon először
még haragosan átveszi Jézus keresztjét, egyre inkább átkarolja a Mestert is.
Ketten viszik. Simon arca kisimul, ráérez arra, hogy itt valami nagyon más
dologban van része. Nem szalad el, hanem végig járja Jézussal az utat, végül
ott marad állva a kereszt tövében. Tanúja lesz Jézus halálának. Talán ő élhette
meg nagyon közelről, amit már Izajás próféta jövendölt Jézusról: Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a
külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a
fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal
eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra... Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást (Iz 53,2-3.5). Cirenei Simon életében a keresztet
hordozó Jézus mély nyomott hagyhatott vissza. Kihozta belőle azt a szeretőképességet,
hogy másnak segítsen a kereszthordozásban. Simon tudta, hogy Jézusnak kell a
keresztet vinni, neki kell rajta meghalnia. De Jézus tekintetében megérezhette
a végtelen hálát. Ha nem is tudta őt megszabadítani a kínoktól, de a legnagyobb
segítséget abban nyújtotta, hogy elfogadta, ott volt mellette, és jelenléte
erőt adott neki ahhoz, hogy végig tudja járni útját. Sokszor találkozhatunk
hasonló szituációval, akár saját családunkban, gyerekeink, szüleink, rokonaink
szenvedésében. Van amikor bensőleg mi is lázadunk ellene, nem tudjuk elfogadni,
értelmetlennek tűnik. De Jézus a másikban meghív minket arra, hogy osztozzunk a
kereszthordozásban. Ne nehezítsük egymás keresztjét azáltal, hogy elutasítjuk,
hanem segítsünk azáltal, hogy elfogadjuk, és magunkévá tesszük, egymást hordozhatjuk
a szeretet gesztusaiban, az egymás meghallgatásában, az egymásért való
imádságban.
Feladat
a mai napra: Ma
valakinek a kereszthordozásban akarok segíteni.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: Visszatekintés a napra: Milyen nehéz szituációval találkoztam ma? Mennyire
tudom elfogadni a szenvedést? Hol volt jelen Jézus? Megtapasztaltam Jézus
háláját? – Uram, köszönöm, mert a te sebeid szereznek nekem gyógyulást.