XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. február 25., csütörtök

Február 25.



Mk 15,20-22
Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszeríttették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti.

Cirenei Simon egy különleges szituációban találkozott Jézussal. Nem az erős, tanítványokat hívó, gyógyító, prédikáló Mesterrel találkozott, hanem a megostorozott, kereszttel büntetett, bűntelen, gyönge, eleső, vérző Jézussal. Simon, aki éppen a mezőről jött, egész napos kemény munka után, éppen arra ment, véletlenül. Nem kínálja fel segítségét, hanem rákényszerítik arra, hogy vigye Jézus keresztjét. Mi mehetett végig Simonban? Talán haragudott magára, hogy pont neki kellett ebbe belecsöppennie. Nem lett volna neki elég baja? Még ennek a gonosztevőnek is vinnie kell a keresztjét? De persze a Rómaiak ellen nem érdemes felháborodni, mert akkor még rajta csattan az ostor... A passió című filmben megható ez a jelenet. Miközben Simon először még haragosan átveszi Jézus keresztjét, egyre inkább átkarolja a Mestert is. Ketten viszik. Simon arca kisimul, ráérez arra, hogy itt valami nagyon más dologban van része. Nem szalad el, hanem végig járja Jézussal az utat, végül ott marad állva a kereszt tövében. Tanúja lesz Jézus halálának. Talán ő élhette meg nagyon közelről, amit már Izajás próféta jövendölt Jézusról: Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra... Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást (Iz 53,2-3.5). Cirenei Simon életében a keresztet hordozó Jézus mély nyomott hagyhatott vissza. Kihozta belőle azt a szeretőképességet, hogy másnak segítsen a kereszthordozásban. Simon tudta, hogy Jézusnak kell a keresztet vinni, neki kell rajta meghalnia. De Jézus tekintetében megérezhette a végtelen hálát. Ha nem is tudta őt megszabadítani a kínoktól, de a legnagyobb segítséget abban nyújtotta, hogy elfogadta, ott volt mellette, és jelenléte erőt adott neki ahhoz, hogy végig tudja járni útját. Sokszor találkozhatunk hasonló szituációval, akár saját családunkban, gyerekeink, szüleink, rokonaink szenvedésében. Van amikor bensőleg mi is lázadunk ellene, nem tudjuk elfogadni, értelmetlennek tűnik. De Jézus a másikban meghív minket arra, hogy osztozzunk a kereszthordozásban. Ne nehezítsük egymás keresztjét azáltal, hogy elutasítjuk, hanem segítsünk azáltal, hogy elfogadjuk, és magunkévá tesszük, egymást hordozhatjuk a szeretet gesztusaiban, az egymás meghallgatásában, az egymásért való imádságban.

Feladat a mai napra: Ma valakinek a kereszthordozásban akarok segíteni.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Milyen nehéz szituációval találkoztam ma? Mennyire tudom elfogadni a szenvedést? Hol volt jelen Jézus? Megtapasztaltam Jézus háláját? – Uram, köszönöm, mert a te sebeid szereznek nekem gyógyulást.