Iz 43,16-21; Fil 3,8-14; Jn 8,1-11
Jézus kiment az Olajfák
hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s
ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester,
ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával
írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt
mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra
lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a
másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló
asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek?
Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” -
felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de
többé ne vétkezzél!”
Érdekes jelenet áll előttünk: Jézushoz odahurcolnak egy házasságtörésen ért
asszonyt. Kíváncsiak voltak arra, hogy Jézus mit mond, mit kell vele csinálni. Azért kérdezték, hogy próbára tegyék, hogy
vádolhassák. Nem a hit és nem is a bizalom vezette őket Jézushoz, hanem a
gonosz hátsó szándék, hogy csapdát állítsanak neki. Mégis, a megváltás gyönyörű
története rajzolódik ki belőle. Az asszony középen állt, mindenki őt vádolta.
Micsoda szorongás, halálfélelem, szégyen tölthette el őt! Ez a jelenet egy
kicsit a gyerekekre emlékeztet, akik odarohannak a tanárhoz, hogy beárulják
diáktársukat, aki valami rosszat csinált. Jézus számára inkább az a kérdés: Ki
az aki nem bűnös? Ki gondolhatja magáról komolyan, hogy bűntelen, és nincsen
szüksége Isten irgalmára? A vádlók eloldalogtak, az asszony egyedül maradt
Jézussal, azzal, aki tényleg bűn nélküli volt, és aki mégsem vetett rá követ.
Kicsit furcsa, hogy mindenki elment, pedig Jézus senkit sem küldött el, csak
azt mondta: „Az vesse rá az első követ,
aki bűntelen közületek!” Senki sem merte Jézus előtt hangosan bevallani,
hogy bűnös, és ezért semelyikük sem tapasztalhatta meg Isten szabadító kegyelmét,
csak a házasságtörésen ért asszony, akinek bűne nyilvánvaló volt. A megváltás
élménye Isten végtelen irgalmával való találkozásból fakad, ott, ahol már nem
rejtőzködöm Isten előtt, nem teszek úgy, mintha minden rendben lenne, ahol
merem felvállalni gyöngeségemet. Bár hangosan nem kérte, Jézus mégis megérezte
az asszony szívében felcsendülő, egyetlen kiáltást: Mentsd meg, Uram, lelkemet!
Könyörülj rajtam, bűnösön! Mennyire megszabadító Jézus válasza: Én sem ítéllek el. Egyetlen dolgot kér
tőle: többé ne vétkezzél! Azaz: többé
ne fordulj el tőlem. A megváltás és az örök élet, az Istennel való állandó
szeretetkapcsolatban van. Az üdvösség nem csupán egy cél vagy állapot, hanem
elsősorban élő kapcsolat azzal, aki maga az élet, szeretetközösség azzal, aki
szeretet és magának akar engem. Ez a szeretetkapcsolat tesz minket képessé
arra, hogy kibontakozzunk a szeretetben. Vajon merem-e kérni Isten irgalmát?
Feladat a mai napra: Leülök, hogy átgondoljam életemet Isten előtt. Hol
távolodtam el tőle? Hol van szükségem irgalmára?