XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 2., szerda

Március 2.



Lk 12,15-21
Majd a néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”

Jézus figyelmeztet minket, hogy őrizkedjünk minden kapzsiságtól. Már az Ó-szövetségben, a tízparancsolatban megjelent a kapzsiság betiltása. „A tizedik parancsolat tiltja a mohóságot és a földi javak megszerzésének mértéktelen vágyát. Tiltja a kapzsiságot, mely a gazdagság és a vele járó hatalom iránt érzett mértéktelen vágyból fakad. ...Az idegen dolgok megkívánásának szomjúsága ugyanis mérhetetlen és végtelen, és soha nem telik be, miként írva van: »A kapzsi nem telik be pénzzel« (Sir 5,9)”. (KEK 2536) A kapzsiság megmutatkozhat többféle módon, és nagyon gyakran együtt jár a fösvénységgel. Így van ez a gazdag emberrel, akiről a példabeszéd szól. A bőséges termés után csak magáról gondolkodik, azt tervezi, hogyan tud majd jól élni abból a bőséges termésből. Eszébe sem jut, hogy a bőséges termés nem csak az övé, hanem azért van, hogy akár a rászorultakkal megoszthassa. Itt Jézus egyáltalán nem a gazdagság ellen beszél, hanem a helytelen hasznosítása ellen. A gazdag csak magát gazdagítja, a fösvénység bezárja szívét, kezét, így képtelen rá, hogy embertársainak adjon gazdagságából. Aki nem tud adni, saját keze is üres marad. Volt egyszer egy indiai parasztember, aki a rizsföldről hazavitt egy zsák rizst. Az úton egy koldus kérte tőle, hogy adjon neki valamennyit a rizsből. A második felszólításra a paraszt benyúlt a zsákjába és adott egy szem rizst. A koldus kérte: „Kérem szépen, adjon még többet, nagyon éhes vagyok.” De a paraszt ember már tovább is ment. Otthon kinyitotta zsákot, és a sok rizsszem között talált egy arany rizsszemet. Magában gondolta „bárcsak többet adtam volna”! (Remélhető, hogy ezt nem csupán kapzsiságból mondta, hanem mert megértette a tanulságot.) A kis mese üzenete számunkra is az, hogy minden, amit adtunk, arannyá válik. Még akkor is, ha ezt nem ebben az életben látjuk. Istenben kell gazdagodnunk, gazdagok pedig akkor leszünk, amikor szeretünk. A szeretet megmutatkozik a megosztásban, a szolidaritásban, az adományozásban. A nagyböjtben és azon kívül is gyakoroljuk a nagylelkűséget. Ne fösvénykedjünk a kapott adományainkkal, tehetségeinkkel.

Feladat a mai napra: A kezemre figyelek. Mit szeretnék nyitott kézzel adni az enyémből egy konkrét embertársamnak a mai napon.

Este:Visszatekintés a napra: Miben voltam nagylelkű a mai napon? Hol fedeztem fel más ember szükségletét? Hálás vagyok, hogy Jézus mindig nagylelkűen odaajándékozza szeretetét. „A szeretet nem nagyravágyó, nem keresi a magáét.” (1 Kor 13,5)