Lk 12,15-21
Majd a
néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a
vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott
nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott
magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek:
lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden
vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok
évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá:
Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad?
- Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.”
Jézus figyelmeztet minket, hogy őrizkedjünk minden
kapzsiságtól. Már az Ó-szövetségben, a tízparancsolatban megjelent a kapzsiság betiltása.
„A tizedik parancsolat tiltja a mohóságot és a földi javak megszerzésének
mértéktelen vágyát. Tiltja a kapzsiságot, mely a gazdagság és a vele járó
hatalom iránt érzett mértéktelen vágyból fakad. ...Az idegen dolgok
megkívánásának szomjúsága ugyanis mérhetetlen és végtelen, és soha nem telik
be, miként írva van: »A kapzsi nem telik be pénzzel« (Sir 5,9)”. (KEK 2536) A
kapzsiság megmutatkozhat többféle módon, és nagyon gyakran együtt jár a
fösvénységgel. Így van ez a gazdag emberrel, akiről a példabeszéd szól. A
bőséges termés után csak magáról gondolkodik, azt tervezi, hogyan tud majd jól
élni abból a bőséges termésből. Eszébe sem jut, hogy a bőséges termés nem csak
az övé, hanem azért van, hogy akár a rászorultakkal megoszthassa. Itt Jézus
egyáltalán nem a gazdagság ellen beszél, hanem a helytelen hasznosítása ellen.
A gazdag csak magát gazdagítja, a fösvénység bezárja szívét, kezét, így
képtelen rá, hogy embertársainak adjon gazdagságából. Aki nem tud adni, saját
keze is üres marad. Volt egyszer egy indiai parasztember, aki a rizsföldről
hazavitt egy zsák rizst. Az úton egy koldus kérte tőle, hogy adjon neki
valamennyit a rizsből. A második felszólításra a paraszt benyúlt a zsákjába és
adott egy szem rizst. A koldus kérte: „Kérem szépen, adjon még többet, nagyon
éhes vagyok.” De a paraszt ember már tovább is ment. Otthon kinyitotta zsákot,
és a sok rizsszem között talált egy arany rizsszemet. Magában gondolta „bárcsak
többet adtam volna”! (Remélhető, hogy ezt nem csupán kapzsiságból mondta, hanem
mert megértette a tanulságot.) A kis mese üzenete számunkra is az, hogy minden,
amit adtunk, arannyá válik. Még akkor is, ha ezt nem ebben az életben látjuk.
Istenben kell gazdagodnunk, gazdagok pedig akkor leszünk, amikor szeretünk. A
szeretet megmutatkozik a megosztásban, a szolidaritásban, az adományozásban. A
nagyböjtben és azon kívül is gyakoroljuk a nagylelkűséget. Ne fösvénykedjünk a
kapott adományainkkal, tehetségeinkkel.
Feladat
a mai napra: A kezemre figyelek. Mit szeretnék nyitott kézzel
adni az enyémből egy konkrét embertársamnak a mai napon.