XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. április 11., hétfő

Április 11.



Jn 12, 41-47                      (Krisztus majd magához vonz mindenkit)
„Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét és jövendölt róla. Mégis, még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. Jézus azonban fennhangon hirdette: "Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, s aki lát, azt látja, aki küldött. Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot.“

„’Én pedig, majd ha magasba emelnek a földről, mindeneket magamhoz fogok vonzani’ (Jn 12,32). A kereszten való fölmagasztalás a mennybemenetel fölmagasztalását jelzi és jövendöli. Az ennek a kezdete. Jézus Krisztus, az új és örök szövetség egyetlen Papja "nem emberi kézzel épített szentélybe lépett be (...), hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt közbenjárjon értünk" (Zsid 9,24). Krisztus a mennyben szüntelenül gyakorolja a maga papságát: "hiszen örökké él, hogy közbenjárjon" azokért, "akik általa járulnak Istenhez" (Zsid 7,25). Mint "az eljövendő javak főpapja" (Zsid 9,11), középpontja és főcelebránsa annak a liturgiának, amely az Atyát az égben dicsőíti.” (KEK 662)
Gondoljunk bele, hogy ki-ki merre lenne most, milyen messzire lennénk a jelenlegi életünktől, attól a hivatástól, amelyet betöltünk, megélünk, ha Jézus nem vonzana minket folyamatosan magához. Elhagyottként és kirekesztettként tengetnénk életünket. Amikor elbukunk, és a földre kerülünk, szégyenünkben csak lefele nézünk, ebben a helyzetben, állapotban lennénk folyton, ha az Ő szeretete nem vonzaná a mi tekintetünket keresztjére, az ég felé. Sokan szenvednek attól, hogy családjaikban vannak, akik látszólag távol maradnak Jézustól, hidegen hagyja őket a megváltás ténye, Isten végtelen szeretete. De, ne féljen a szívünk, mert maga a Mester ígérte meg, hogy mindeneket magához vonz. Őszinte és gyermeki bizalommal adjuk oda a reménytelennek tűnő helyzeteket, embereket. Bízzuk magunkat és az ügyeinket Jézusra. Életünk nehéz időszakában sem vagyunk magunk, akkor sem, ha úgy érezzük, úgy gondoljuk. A megpróbáltatásokban legyen első dolgunk Mesterünket keresni, az Ő jelenlétét felfedezni, Ő az aki soha nem hagy el minket, nem hagy magunkra. Értünk és velünk küzd a megpróbáltatásainkban, nehéz óráinkban.
Feladat a mai napra: Ma azokért imádkozom, akik nem mernek őszinte bizalommal elindulni Jézushoz.