Jn 10,11-15.17-18 (A föltámadás mint a Szentháromság műve: A Fiú)
Én
vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki
nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor
látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres
azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor,
ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem
és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. Azért szeret az Atya, mert
odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam
adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy
visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”
„A Fiú azonban
saját föltámadását isteni hatalmának erejével hajtja végre. Jézus jövendöli,
hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, meg kell halnia, és ezután föl kell
támadnia (az ige aktív értelmében). Egyébként ő maga kifejezetten mondja:
"Leteszem az életemet, hogy újra fölvegyem. (...) Hatalmam van a
letételére, és hatalmam van az újra fölvételére" (Jn 10,17-18). Mi hisszük,
hogy Jézus meghalt és föltámadott (1Tesz 4,14).” (KEK 649)
„Az egyházatyák
a föltámadást Krisztus isteni személyéből kiindulva szemlélik, mely egyesülve
maradt a halál által egymástól elválasztott lelkével és testével: "Az
isteni természet egysége miatt, mely az embernek mindkét, egymástól különvált
részében egyformán jelen van, ezek a részek ismét találkoznak és egyesülnek. És
így, miként az összekapcsolt részek különválásából a halál, úgy a különváltak
egyesüléséből a föltámadás következik."”(KEK 650)
Köszönöm, Jézus, hogy ma nem csak elméletileg elgondolkodhatok
odaadásodon, hanem veled személyesen is találkozhatok. Köszönöm, hogy te vagy a
jó pásztorom, aki ma is értem adod életed. Ha ma újra életedre tekintek,
felfedezem, hogy egész életed szeretetből adtad oda. Amikor fáradhatatlanul
beszéltél Isten országáról, amikor minden fajta emberekkel ettél, a bűnösöket
és kitaszítottakat beszámítva, amikor meggyógyítottad a betegeket és kiűzted az
ördögöket, amikor visszaadtad az embernek méltóságát, mindezt teljes
szeretetből tetted, semmit sem kényszerből. Az Atya iránt és irántunk való
szeretetből irányítottad cselekedeteidet: Életemet adom a juhokért. Azért
szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Ugyanis szilárd
volt benned a tudás, hogy az odaadás nem megsemmisülést jelent, hanem bőséges
életet. Add meg, Jézus, hogy tanuljak tőled jó pásztornak lenni. Add, hogy a mindennapi apró dolgokban legyek képes
életemet adni másokért.
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy átgondoljam cselekvéseimet.
Hogyan szoktam az emberekkel törődni? Kivel kellene esetleg megtanulnom jó
pásztor módon bánni?