XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. április 5., kedd

Április 5.



Jn 10,11-15.17-18            (A föltámadás mint a Szentháromság műve: A Fiú)
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”

„A Fiú azonban saját föltámadását isteni hatalmának erejével hajtja végre. Jézus jövendöli, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, meg kell halnia, és ezután föl kell támadnia (az ige aktív értelmében). Egyébként ő maga kifejezetten mondja: "Leteszem az életemet, hogy újra fölvegyem. (...) Hatalmam van a letételére, és hatalmam van az újra fölvételére" (Jn 10,17-18). Mi hisszük, hogy Jézus meghalt és föltámadott (1Tesz 4,14).” (KEK 649)
„Az egyházatyák a föltámadást Krisztus isteni személyéből kiindulva szemlélik, mely egyesülve maradt a halál által egymástól elválasztott lelkével és testével: "Az isteni természet egysége miatt, mely az embernek mindkét, egymástól különvált részében egyformán jelen van, ezek a részek ismét találkoznak és egyesülnek. És így, miként az összekapcsolt részek különválásából a halál, úgy a különváltak egyesüléséből a föltámadás következik."”(KEK 650)
Köszönöm, Jézus, hogy ma nem csak elméletileg elgondolkodhatok odaadásodon, hanem veled személyesen is találkozhatok. Köszönöm, hogy te vagy a jó pásztorom, aki ma is értem adod életed. Ha ma újra életedre tekintek, felfedezem, hogy egész életed szeretetből adtad oda. Amikor fáradhatatlanul beszéltél Isten országáról, amikor minden fajta emberekkel ettél, a bűnösöket és kitaszítottakat beszámítva, amikor meggyógyítottad a betegeket és kiűzted az ördögöket, amikor visszaadtad az embernek méltóságát, mindezt teljes szeretetből tetted, semmit sem kényszerből. Az Atya iránt és irántunk való szeretetből irányítottad cselekedeteidet: Életemet adom a juhokért. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Ugyanis szilárd volt benned a tudás, hogy az odaadás nem megsemmisülést jelent, hanem bőséges életet. Add meg, Jézus, hogy tanuljak tőled jó pásztornak lenni. Add, hogy a mindennapi apró dolgokban legyek képes életemet adni másokért.
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy átgondoljam cselekvéseimet. Hogyan szoktam az emberekkel törődni? Kivel kellene esetleg megtanulnom jó pásztor módon bánni?