Róm 5,1-5 (a Szentlélek Isten ajándéka)
Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk
az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a
kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni
dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is
dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből
kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg,
mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
Milyen jó, hogy
a mai napon, Pünkösdhétfőn továbbra is ünnepelhetjük Isten ajándékát,
Szentlelkét. Nélküle nem tudnánk élni keresztény hivatásunkat, küldetésünket,
amely a belőle fakadó szeretetben gyökerezik. „Megértettem, hogy a Szeretet
magában foglalja az összes hivatásokat, hogy a Szeretet a minden, hogy átfog
minden időt és minden teret (…) Egyszóval, hogy örökkévaló! (…) végre
megtaláltam hivatásomat (…) Az én hivatásom a Szeretet!”, írja az egyik egyháztanító, Kis Szent Teréz
önéletrajzában. „"Az Isten szeretet" (1Jn 4,8.16); és a szeretet az
első ajándék, amely minden mást magában foglal. Ez a szeretet "áradt ki
szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott" (Róm 5,5). (KEK 733)
„Mivel a bűn következtében meghaltunk vagy legalábbis megsebesültünk, a szeretet
ajándékának első hatása bűneink bocsánata. A Szentlélek közlése (2Kor 13,13) az
Egyházban a megkeresztelteket visszaállítja a bűn miatt elvesztett
istenhasonlóságba. (KEK 734) „Ezután a Lélek a "foglalóját", más
szóval "zsengéjét" adja örökségünknek (vö. Róm 8,23; 2Kor 1,22): magának a Szentháromságnak az életét, mely nem más, mint úgy szeretni,
"ahogy Ő szeretett bennünket" (vö. 1Jn 4,11-12). Ez a szeretet (karitász, melyről az 1Kor 13
beszél) a Krisztusban való új élet elve, mely azáltal vált lehetségessé, hogy megkaptuk
a "leszálló Szentlélektől az erőt" (ApCsel 1,8). (KEK 735) Adjunk
hálát ma a Szentléleknek első ajándékáért, hogy általa képessé tesz bennünket,
hogy szeressük Őt és embertársainkat. Igen szükségünk van arra a szeretetre,
amely általa árad ki szívünkbe. Sokszor tapasztaljuk a mindennapi életünkben,
hogy nem könnyű szeretni, újra szeretni, továbbra szeretni és nem belefáradni a
szeretetbe. Érezzük, hogy csupán saját erőnkből nem tudnánk. A Szentlélek
segítségével azonban tudunk újra a szeretet mellett dönteni, a bennünk lévő
szeretet forrásából meríteni. A szeretet nem egy érzés, hanem egy döntés,
ahogyan azt Kis Szent Teréz életének példája bizonyítja. Akkor is szeretett,
amikor nehéz volt számára: pl. annak a nővérnek nyújtotta legszebb mosolyát, akit
a legnehezebben viselt el. „Köszönöm, Szentlélek, hogy újból és újból kiáradt
szívünkbe az Isten szeretete.”
Feladat a mai napra: Olyan embertársamhoz fordulok
szeretettel, akivel nehezebben alakul kapcsolatom.