Zak 12,10-11;13,1; Gal 3,26-29; Lk 9,18-24
Amikor egyszer Jézus egyedül
imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: ,,Kinek
tartanak engem az emberek?'' Ők így válaszoltak: ,,Van, aki Keresztelő
Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt
fel valaki.'' Ő tovább kérdezte: ,,Hát ti kinek tartotok engem?'' Péter
válaszolt: ,,Az Isten Fölkentjének.'' Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne
mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: ,,Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A
vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.''
Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: ,,Aki utánam akar jönni, tagadja
meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert aki minden
áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét
érettem, megmenti azt.''
A mai vasárnapi evangélium Jézus imádságának színhelyére vezet el minket.
Lukács ugyanis így kezdi: Amikor egyszer
egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük:
"Kinek tartanak engem az emberek?" Felmerülhet bennünk a kérdés:
milyen lehetett Jézus imádsága? Vajon miről beszélgetett a mennyei Atyával,
hogy ezt a kérdést teszi fel tanítványainak: Kinek tartanak engem az emberek? A tanítványok több választ is
adnak, de Jézusnak most az a legfontosabb, hogy a tanítványai mit gondolnak
róla. Péter megvallja mindenki nevében: "Az
Isten Fölkentje vagy." Jézus felhasználja ezt a választ arra, hogy
feltárja magát tanítványainak. Rájuk
parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. "Mert - mondta - az
Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik
el, megölik, de harmadnap feltámad." Mi az imádság? Két fontos üzenete
van ennek a szentírási idézetnek: az első, hogy az imádság az a hely, ahol
mindig újra feltehetjük magunknak a kérdést, hogy kicsoda számunkra Isten és
kicsoda Jézus? Jézus áll imádságunk középpontjában: életéről, hivatásáról és
megváltó művéről elmélkedünk, hogy egyre mélyebben megismerjük hitünket. A
másik pedig, hogy mi kik vagyunk Isten előtt, mi az életutunk, mi az, amit
Isten elgondolt rólunk? Jézus az Isten fölkentje, Isten fia. Ehhez
hozzátartozik, hogy az emberek kezére adják őt, majd szenvednie kell, de
harmadnapra föltámad. Nekünk is megvan a sajátos életutunk. Kérjük Jézust, hogy
segítsen egyre jobban megismerni Őt, és segítsen tisztán látni saját életünk
értelmét és célját, hogy mi is be tudjuk teljesíteni azt a hivatást, amit
Istentől kaptunk.
Feladat a mai napra: Megfontolom Isten előtt hivatásomat, és
újra rábízom magam.
Bevezető a 40. Zsoltárba:
A zsoltár írója, aki maga Dávid király, bevon minket saját imádságába
és istenélményébe. A 40. Zsoltár a kérő és hálaadó zsoltárok műfaja közé
tartozik. A Szentírásból tudjuk, hogy Dávid király élete se nem volt könnyű, se
nem makulátlan, sok nehézséggel küszködött. Mégis rendíthetetlenül megbízott
Istenben, kereste az Isten akaratát, tetszését. Zsoltárában bepillantást enged
nekünk imaéletébe és istenkapcsolatába. Minket is meghív az imádságra, egy
imádságos lelkület kialakítására. Olvassuk el naponta egészében is, majd
elmélkedjünk az egyes részeiről. Gondolkodjunk el saját élményeinkről, szítsuk
fel magunkban a hálát, a kérést, a közbenjárást másokért, és próbáljuk
eltanulni Dávidtól magatartását.