Fil 4,1-7 (Szeretett testvéreim, örömöm és
koronám)
Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom,
örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! Evodiát és
Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban. Téged is kérlek, igaz
munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az
evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek
neve föl van jegyezve az élet könyvében. Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra
csak azt mondom, örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel
van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben
terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje,
amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus
Jézusban.
A filippieknek
írt levelében Pál apostol fejezi ki az ott lévő hívőknek, munkatársaknak,
milyen jelentősége van neki: „Szeretett
testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám.” A Filippi közösség
tagjai örömöt szereznek Pálnak, velük ékesítheti magát. A korona, koszorú képét
használja, mely ugyanis az uralkodók hatalmának a jelképe. Pál azonban nem egy
materiális koronával akarja díszíteni magát, hanem a hívők hiteles hitélete
koronázza. Talán arra az Izajás próféta szavára is gondol: „Ékes korona
leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén. … Mert kedvét
találja benned az Úr, … és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül
majd neked Istened.” (Iz 62,3-5) Pál ezzel az Isten tekintetével nézi a
közösség testvéreire: éppen ahogyan Isten számára az ember ékes korona és
ahogyan örül neki, ugyanolyan látja Pál is őket. Vajon mit gondolnánk-e, ha
manapság egy pap vagy községi elöljáró hasonlót mint Pál írna közösség
híveinek, vagy a saját plébánosunk mondana nekünk? Pl. ti vagytok örömöm és
koronám! Esetleg kicsit szokatlan hangszik el, azonban kinek ne esne jól a
másik őszinte becsülését? Másfelől
nagyon fárasztó lehetne, ha valaki sok munkát, lelkes odaadást fordít rá egy
egyházi szolgálatba, de soha kap érte pozitív visszajelzést. Mennyire vannak
közösségeink, családjaink ezek a helyek, ahol kifejezzük egymásnak ezt a
kölcsönös becsülést? Ahol nem hamis hízelgéssel akarunk megkedvelteti magunkat
a másiknál, hanem ahol megtalálunk elismerők
szavakat a másikkal szemben annak, ami jelent számunkra és amiért hozzájárul a
közös élethez. Legyen én az első, aki ma ezzel kezd.
Feladat a mai napra: Valakinek a családból vagy a egyházi
közösségből megmondom egy elismerő szavát.