Zsolt 139,1-6 (te ismersz engem)
Uram,
te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok.
Gondolataimat
látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek.
Minden
utam világos előtted.
A
szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Elölről
és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
Csodálatos
ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
A 139. zsoltár, amellyel ezen a héten
imádkozni fogunk, talán a legismertebb és legkedveltebb zsoltárok közé
tartozik. A zsoltáros szavai mély istenkapcsolatról tesznek tanúságot. Az
imádkozó, az Istennel folytatott párbeszédben fejezi ki, hogy számára Ő a
mindentudó és a mindenütt jelenlévő. Nem egy általános elmélkedésről van itt
szó, hanem közvetlenül Istenhez fordul és hozzá beszél a zsoltáros: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,..”
Szavai mögött egy pozitív istenkép áll. Az a tény, hogy Isten megvizsgálja és
ismeri őt, számára nem valami megfélemlítő dolog, hanem sokkal inkább
megnyugtató és biztonságot nyújtó. A „megvizsgál” szónak itt semmi köze nincs
orvosi vizsgálathoz vagy akár iskolai, egyetemi vizsgához, amikor is az ember
állapotát vagy tudását értékelik „jónak, vagy rossznak”. Itt inkább Isten
elkötelezett, érzelmi odafordulásáról van szó. Szeretettel fordul az emberhez,
éppen ezért nem kell félnünk, hogy „vizsgálata” után azt mondaná nekünk:„te
rossz vagy!”. Saját istenképünktől függ, hogy a zsoltárosnak ezek a szavai
számunkra is ilyen pozitívan hangzanak-e. Vajon számunkra is éppen ilyen szép
és megnyugtató, hogy Isten ismer minket életünk minden dimenziójában? Hogy
Isten ismeri külső tetteinket, cselekvéseinket, hogy ülök-e vagy állok, ismeri gondolatainkat, belső
mozdulatainkat, érzéseinket? Sőt jobban ismer minket, mint mi magunkat: A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már
tud mindent. Az imádkozó csodálatosnak érzi ezt a tudást és tisztában van
azzal, hogy Isten mindig túlhaladja azt, amit az ember megérteni képes. „Most
töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert
vagyok,” mondja Szent Pál első levélben a korintusiaknak (1 Kor 13,12). Legyünk
hálásak mi is a mai napon mindazért, amit már megtapasztalhattunk abból,
ahogyan Isten ismer minket, és ahogyan Ő jelen van az életünkben.
Feladat a mai napra: A mai nap folyamán többször odafordulok Istenhez
mondván: „Uram, te tudod, mit csinálok éppen, „tudod, hogy ...”