Mk 14,3-9 (Miért kell a kenetet így
pazarolni?)
Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül
látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága
nárdus olajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte.
Némelyek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így pazarolni? Hisz több
mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények
közt.” És szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus azonban ezt mondta:
„Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak
veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig
veletek. Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony
mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is
megemlékeznek.”
A
tegnapi idézet főszereplője nagyon ragaszkodott kincseihez, a maiban pedig az
asszony pazarlóan odaadja mindenét. Mi a különbség? A szív tisztasága. Egy
tiszta szív pedig nem más, mint szeretettel teljes szív. Nemrég valaki azt
mondta: a szeretet mindig eksztatikus, tehát mindig kilép önmagából és
elajándékozza magát másnak. Ez kifejeződik az asszony gesztusaiban. A drága
nárdus olajjal Jézusnak a legértékesebbet adja abból, amije van, sőt önmagát is
teljesen odaadja neki. A szív tisztasága
képessé tesz arra, hogy szeretetből odaadjuk magunkat másokért. Sokszor
mondogatták már nekem: miért lettél szerzetes? Hát még olyan fiatal és szép
vagy! Micsoda pazarlás! – Igen, egy életet elajándékozni a szeretetért kívülről
úgy tűnik, hogy pazarlás. Vagy pl. aki beteg szüleit ápolja ahelyett, hogy
megvalósítaná önmagát, azt a mai világban egy értelmetlen, elpazarolt életnek
tekintik. Mert úgy látszik, többet ér megtartani kincseinket és megőrizni
azokat magunknak. A tanítványok is szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus
azonban rájuk szólt: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem!” Jézussal
jót tenni embertársainkban a legnagyobb kincs. Jaime Bonet atya, a Verbum Dei
közösség alapítója ezzel kapcsolatban azt írja: „Engedjük, hogy Jézus szeressen
minket, ahhoz, hogy rajtunk keresztül a testvéreinket szeresse, míg egész
lényünk szeretete élő eszközévé nem válik.” A mai idézet meghív
bennünket arra, hogy megkérdezzük magunkat, hogy milyen mércével ítéljük meg
mások tetteit és milyen szeretetünk minősége. Milyen önzetlen és pazar az én
szeretetem? Mennyire vagyok képes szeretetből
odaadni magamat másokért? Kérem, hogy Jézus töltse be újra szívemet
pazarló szeretetével.
Feladat a mai napra: A szeretet egy gesztusával kifejezem
embertársamnak, hogy fontos és értékes.