Zsolt 22,20-22 (Siess mentésemre!)
Ne
maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
Mentsd
meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
Szabadíts
ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
Panaszdalnak szokták nevezni a zsoltár
első részét, a mai versekkel együtt. Mégis látjuk, hogy a zsoltáros nem csupán
panaszkodik, és semmiképp nem negatív értelemben. Nem csak arról beszél, ami
neki nem tetszik, hiányzik vagy zavarja őt. Imádságához a kérés is
hozzátartozik. Miközben (12. versben) és miután elbeszéli, hogy hogy érzi magát
és mi történik vele, Istentől kér segítséget. „Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem.” Számára sürgős a
segítség: „Siess segítségemre”. Hiszen az élete („lelke”) van
veszélyben. Konkrétan is megfogalmazza kérését, azért könyörög Istenhez, hogy a
korábban felsorolt veszélyes helyzetéből mentse meg őt: kutyák karmából, az oroszlán torkából, a tulkok szarvától. Vannak
olyan szituációk, ahol Isten az egyetlen, aki még segíteni tud, senki más.
Ilyenkor már nem alkalmazhatjuk ezt a közmondást: Segíts magadon, Isten is
megsegít. Az egyetlen, amivel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy helyzetünk
megváltozzon, az, hogy őszintén Istenhez fordulunk és hozzá könyörögünk. Így
tette a zsoltáros, mert tudta, hogy Isten az egyetlen segítsége: „Ne maradj távol szükségemben, légy közel,
mert sehol sincs segítség!” Milyen a mi élethelyzetünk most? Milyen külső
vagy belső veszélyeket tapasztalunk meg? Bár biztos mindenkinek más és más, de
mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy ezekkel Istenhez forduljunk. „Uram, te vagy segítségem!” Mondjuk el
neki nagy bizalommal, amit kérünk tőle.
Feladat a mai napra: Ismételten imádkozom egy betegért.