Zsolt 34,20-23 (Az Úr mindenből kiszabadít)
Sokféle
szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.
Az
Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.
A
gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek
érte.
A
hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.
Milyen
vigasztaló és felemelő számunkra Dávid tanítása! Isten az igaz és hűséges
embert minden szenvedéséből és bajból kiszabadítja, és megmenti lelkét.
Felcsendülhet szívünkben János próféciája és látomása a jelenések könyvéből: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő
népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről
minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság,
mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme,
újjáteremtek mindent!” (Jel 21,3-5). Ízlelgessük még ezeket
a szavakat. Ízlelgessük és engedjük, hogy vigasztaló üzenetük elérje a
szívünket, annak dacára, hogy éppen milyen szenvedésen kell átmennünk.
Jóllehet, hogy inkább kételyek támadnak bennünk: Az Úr tényleg mindből
kiszabadít minket? Lehetnek időszakok az életünkben, amikor inkább úgy érzzük,
hogy csak tetéződnek a bajok, s összecsapnak fölöttünk a hullámunk. Fontos
számunkra azonban Jézus Krisztus tanítása, hogy van jóságos Atyánk, van örök
élet, van mennyország és feltámadás. És Isten jót akar számunkra. Néha azt a
hamis következtetést vonjuk le magunknak, hogyha sok szenvedés tapasztalunk
meg, akkor ez azt jelenti, hogy Isten nem szeret minket. Mennyire félünk a
szenvedéstől! Pedig a szenvedés semmiképp sem büntetés, hanem szükséges
tanulási, fejlődési folyamat. A szenvedés által sajátítjuk el a jó
életstratégiákat, élettapasztalatokat szerzünk, bölcségre teszünk szert. A
szenvedés mindig lehetőség a fejlődésre. Még ha nehéz és fájdalmakkal is jár,
mégis elviselhetővé válik, ha pozitív irányból közelítjük meg. Amint Fiának,
Jézusnak is megengedte a szenvedést, úgy nekünk is megengedi, hogy
szenvedéseken menjünk keresztül, mert ez a tökéletesség felé vezető út. Amint a
kőtömbből sosem válna egy csodálatos szobor vagy dombormű, ha nem kalapáccsal,
vésővel faragnák ki belőle, úgy a mi életünkből sem válhatna gyöngyszem, nem
válhatnánk igazzá, ha Isten nem dolgozná meg életünket. Ezért mondja Szt. Pál: „De nemcsak ezzel, hanem még
szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem
fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény
pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe
az Isten szeretete” (Róm 5,3-5)
Feladat a mai napra: Kérjük ma a
Szentlélektől a remény kegyelmét. És amikor megtehetjük, ajánljuk fel Istennek
nehézségeinket, küzdelmeinket, szenvedéseinket, és kérjük hogy mutassa meg
számunkra a növekedés útját.