Szeptember 30.

Zsolt 104, 19-31               (Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál)

¹⁹Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. ²⁰Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. ²¹Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. ²²De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. ²³Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. ²⁴Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. ²⁵Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. ²⁶Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. ²⁷Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. ²⁸Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. ²⁹De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. ³⁰Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. ³¹Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek!

„Míg a dolgokat felelősen felhasználhatjuk, el kell ismernünk, hogy a többi élőlénynek önértéke van Isten előtt, és „már puszta létükkel is áldják és dicsőítik őt”(KEK 2416), mert az Úr örül az ő műveinek (vö. Zsolt 104,31). Pontosan azért, mert az embernek egyedülálló méltósága van és értelemmel van felruházva, tiszteletben kell tartania a teremtményeket, belső törvényeikkel együtt, mivel „az Úr bölcsességgel alapította meg a földet” (Péld 3,19). Ma az Egyház nem mondja azt leegyszerűsítve, hogy a többi teremtény teljesen alá van rendelve az ember érdekének, mintha nem lenne önértékük, mi pedig tetszésünk szerint rendelkezhetnénk velük. Ezért Németország püspökei azt tanítják, hogy a többi teremtmény vonatkozásában „a lét elsőbbségéről beszélhetnénk a hasznossággal szemben”. A Katekizmus nagyon világosan és nyomatékosan megkérdőjelezi azt, ami torzult emberközpontúság lenne: „Minden egyes teremtménynek megvan a maga jósága és tökéletessége. (...) A különféle teremtmények Isten adta tulajdonságaikkal – mindegyik a maga módján – egy sugárnyit tükröz Isten végtelen bölcsességéből és jóságából. Ezért az embernek tisztelnie kell minden teremtmény saját jóságát, hogy elkerülje a dolgok rendetlen használatát” (KEK339).” (Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája, a közös otthon gondozásáról 69)

Feladat a mai napra: Kérem az Urat, hogy adja meg a kegyelmet, hogy vele együtt tudjak örülni a mai napon az ő műveinek.