XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. szeptember 8., csütörtök

Szeptember 8.



Zsolt 18,26-32                   (Istenemmel falakat ugrok át)
Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta,
 pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?

Ez a részlet a zsoltár szívét képezi. Dávid, minél inkább elgondolkodik Isten jelenlétén és cselekvésén, annál inkább megbizonyosodik benne nagysága: Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.  Olyan Isten, akinél nincs kecmec. Nem mindegy, hogy ki hogyan él. Csak a tiszta szívű állhat meg előtte. Annak fényt, biztonságot, utat ad. Dávid számára az Istennel való szoros kapcsolat élete leglényegesebb pontja: Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. Ezzel bennünket is biztat: Istennel mindenre képesek vagyunk. Isten számára nincs lehetetlen. Ott a falak, amelyeket tapasztalunk az életünkben, nem képeznek többé gátat, hanem lehetőséggé válnak számunkra. Nincsenek többé megoldhatatlan feladatok, mert Istennel mindent megoszthatok, mindenre utat és megoldást találok. De csak Istennel együtt! Ez egy nagyon fontos dolog. Dávid idejében is fontos volt, és mai időnkben is épp olyan fontos. Ott, ahol az ember egyik legnagyobb kísértése az a felfogás, hogy egyedül is képes mindenre, képes boldog életet élni, és igazából nincs is szüksége az Istenre, ott, ahol az Isten kiszorul az egyén, a család a társadalom peremére, Dávid tapasztalata egy hatalmas felkiáltójel. Ezért kérdezi: Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.  Vajon keresek-e nála menedéket? Vajon igazán szikla-e a számomra? Vajon ragaszkodom-e az Úr útjaihoz, még akkor is, ha nem mindennel értek együtt? Vajon tudok-e neki teljes mértékben engedelmeskedni, mert megbízom benne, mert tudom, hogy csak egy az Isten?
Feladat a mai napra: Megpróbálom ma tudatosan Istennel együtt megélni a nap minden eseményét és döntését, és nála keresni tanácsot, útmutatást.