XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. október 31., hétfő

Október 31.



Iz 55,1-3                             (a tárgyak és élvezetek puszta halmozása nem elegendő ahhoz, hogy értelmet és örömet adjon az emberi szívnek)
1Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet. 2Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek. 3Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek.

209. A kulturális és környezeti válság súlyosságának tudata új szokások kialakításához kell, hogy vezessen. Sokan tudják, hogy sem a jelenlegi fejlődés, sem a tárgyak és élvezetek puszta halmozása nem elegendő ahhoz, hogy értelmet és örömet adjon az emberi szívnek, mégsem érzik képesnek magukat lemondani arról, amit a piac kínál nekik. Azokban az országokban, amelyeknek a legnagyobb változtatásokat kellene végrehajtaniuk fogyasztói szokásaikban, a fiatalok új ökológiai érzékenységgel és nagylelkű szellemiséggel rendelkeznek, és néhányan közülük csodálatosan küzdenek a környezet védelméért, de olyan erősen fogyasztói és jóléti közegben nőttek fel, amely megnehezíti más szokások kialakítását. Következésképpen egy nevelési kihívással állunk szemben.
210. A környezeti nevelés fokozatosan terjesztette ki célkitűzéseinek körét. Ha kezdetben főleg a tudományos ismeretek átadására, valamint a környezeti kockázatok tudatosítására és megelőzésére törekedett, manapság általában már magában foglalja az instrumentális észen alapuló modernitás „mítoszainak” (individualizmus, korlátlan haladás, verseny, fogyasztás, szabályok nélküli piac) kritikáját, és a törekvést az ökológiai egyensúly különböző szintjeinek visszaszerzésére, e szintek pedig: a belső kapcsolat önmagunkkal, a szolidaritás másokkal, a természetes viszony minden élőlénnyel és a lelki kapcsolat Istennel. A környezeti nevelésnek fel kellene készíteni minket, hogy végrehajtsuk ezt az ugrást a Misztérium felé, amelyből egy ökológiai etika a legmélyebb értelmét nyeri. Ugyanakkor vannak pedagógusok, akik képesek újragondolni az ökológiai etikát segítő oktatási módszereket oly módon, hogy azok ténylegesen segítsenek növekedni a szolidaritásban, a felelősségvállalásban és az együttérzésen alapuló törődésben. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, mennyire vagyok képes lemondani arról, amit a piac kínál nekem. Vannak-e olyan fogyasztási szokásaim, amelyekre nincs igazan szükségem, vagy amelyeken keresztül bizonyos örömöt akarok szerezni magamnak? Isten elé viszem és elbeszélgetek vele róla.

2016. október 30., vasárnap

Október 30.



Bölcs 11, 22 – 12, 2; 2Tessz 1, 11 – 2, 2; Lk 19, 1-10

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: ,,Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.'' Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: »Bűnös embernél száll meg.« Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: ,,Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.'' Jézus ezt felelte neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.''

A mai evangélium egy számunkra nagyon ismert és kedves történet: Zakeus megtérése. Fantasztikus látni, amint Jézus jelenléte, feléje való közelítése, rá való feltekintése kicsalja Zakeusból a jóakaratot, feléleszti benne a szeretetet. A Jézussal való találkozás olyas valami, mint egy tükörbe tekintés. Talán ismerős számunkra olyan Jézus arckép, melyet millió kis arcból tettek össze. Ha közelről megtekintjük, egyes arcokat láthatunk, de messzebbről Jézus arca rajzolódik ki. Zakeussal valami ilyesmi történhetett, hogy Jézus jóságos arcában megpillantotta annak a sok embernek az arcát, akit ő megkárosított. Ugyanakkor pedig Jézus tekintete felidézi az emberben lévő jóságot és igazságosságot: „jóvá szeret minket”, ahogy Böjte Csaba testvér szokta mondani: „egy gyereket nem tudod jóvá verni, csak jóvá szeretni.” Jézus jóvá szerette Zakeust, és az teljesen megváltoztatta életét: Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette. Szinte lehetetlen dolgot ígér, de lefordítva talán annyit jelent, mint: ezen túl szeretni és szolgálni akarom testvéreimet, az ő javukat fogom keresni, nem pedig a saját javamat. A mai evangélium gyönyörűen bevezet minket a heti témánkba: a társadalmi igazságosságba. Jézus fő küldetése, hogy visszavezessen bennünket az Atya házába, és megmutassa azt, hogy mit jelent Isten gyermekei szerint élni. Isten képmására lettünk teremtve. Ha pedig az Isten szeret, irgalmas és igazságot szolgáltat nekünk, akkor nekünk is ugyanúgy kell cselekednünk és élnünk. Ha nézzük saját viselkedésünket: Hogyan bánok másokkal? Zakeusra visszatekintve sokan voltak, akik megvetették őt, mert bűnös volt. Tudták ugyanis róla, hogy vámos. Mennyire könnyű egy embert csak külső szempontokból megítélni. Milyen gyorsan mondunk ki egy ítéletet, mert valamilyen okból szemet szúr nekem, és elutasító módon bánunk vele. Jézus nem a látszat szerint ítélkezik. Odamegy hozzá, bemegy házába, megismeri és elfogadja őt, és azt is látja, micsoda kapacitások rejlenek még benne.
Feladat a mai napra: Megpróbálok új szemekkel tekinteni azokra, akik a szememet szúrják, és Jézus módjára közeledni feléjük, megismerni világukat, hogy Jézussal együtt felfedezhessem a bennük rejlő szépséget, és segítsek nekik, hogy ki tudjanak bontakozni benne.

2016. október 29., szombat

Október 29.



Kol 1,15-20                        (A Szentháromság egyik személye beilleszkedett a teremtett kozmoszba, osztozott annak sorsában egészen a keresztig)
15Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. 16Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. 17Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. 18Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. 19Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, 20s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

99. A valóság keresztény felfogása szerint az egész teremtés rendeltetése Krisztus misztériuma által valósul meg, aki jelen van az összes dolog kezdetétől fogva: „Minden általa és érte teremtetett” (Kol 1,16). János evangéliumának prológusa (1,1-18) Krisztus teremtő tevékenységét isteni szóként (logosz) mutatja be. De ez a prológus meglepő kijelentést tesz: ez a szó „testté lett” (Jn 1,14). A Szentháromság egyik személye beilleszkedett a teremtett kozmoszba, osztozott annak sorsában egészen a keresztig. A világ kezdete óta, de különösen is a megtestesüléstől fogva a természeti valóság egészében – rejtett módon – Krisztus misztériuma működik anélkül, hogy csorbítaná annak autonómiáját.
100. Az Újszövetség nemcsak a földi Jézusról és az ő világhoz fűződő konkrét és szeretetteljes kapcsolatáról beszél, hanem a feltámadt és dicsőséges Jézusról is, aki egyetemes uralmával az egész teremtésben jelen van: „Úgy tetszett Istennek, hogy az egész teljesség benne lakjék, és hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten kiontott vérével békességet szerzett” (Kol 1,19-20). Ez az idők végéhez visz előre minket, amikor a Fiú mindent átad az Atyának, hogy „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28). Ily módon e világ teremtményei már nem pusztán természeti valóságként mutatkoznak meg előttünk, mivel a feltámadt Krisztus titokzatosan körülöleli és a teljesség célja felé irányítja őket. Azok a mezei virágok és azok a madarak, amelyeket ő csodálattal nézett emberi szemével, most már tele vannak az ő fénylő jelenlétével. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Hol, kiben, miben fedezem fel Krisztus jelenlétét?

2016. október 28., péntek

Október 28.



Mt 8, 23-27                        (Jézus teljes összhangban élt a teremtéssel)
23Bárkába szállt, s tanítványai követték. 24Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. 25Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” 26Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. 27Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

98. Jézus teljes összhangban élt a teremtéssel, és mások ámulva kérdezték: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a tenger is engedelmeskedik neki?” (Mt 8,27). Nem tűnt világtól visszahúzódó aszkétának vagy az életben kellemes dolgok ellenségének. Magára utalva azt mondta: „Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, és azt mondják rá, hogy falánk és borissza ember” (Mt 11,19). Távol állt azoktól a filozófiáktól, amelyek megvetették a testet, az anyagot és az e világi dolgokat. Ezek az egészségtelen dualizmusok mégis jelentős befolyást gyakoroltak néhány keresztény gondolkodóra a történelem folyamán, és eltorzították az evangéliumot. Jézus két kezével dolgozott, napi kapcsolatban állt az Isten által teremtett anyaggal, hogy kézműves képességével alakot adjon neki. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy élete nagy részét ennek a feladatnak szentelte, olyan egyszerű életmódban, amely semmiféle csodálatot nem keltett: „Nem az ács ez, Mária fia?” (Mk 6,3). Ily módon megszentelte a munkát, és sajátos értékkel ruházta fel kibontakozásunk szempontjából. Szent II. János Pál azt tanította, hogy „ha az ember a munka fáradalmát az értünk megfeszített Krisztussal egyesülve viseli el, valamilyen módon együttműködik Isten Fiával az emberiség megváltásában”. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan élhetek ma összhangban azzal, ami körülöttem van: a teremtéssel, a testemmel, az evilági dolgokkal, a munkámmal, az embertársaimmal…

2016. október 27., csütörtök

Október 27.



Mt 13,31-33                       (Jézus maga is folytonos kapcsolatban állt a természettel)
31Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. 32Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.” 33Ismét más példabeszédet mondott: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle.”

97. Az Úr azért tudott másokat arra hívni, hogy figyeljenek fel a világban lévő szépségre, mert ő maga is folytonos kapcsolatban állt a természettel, szeretettel és ámulattal eltelve figyelte. Miközben bejárta szülőföldje minden szegletét, elidőzött az ő Atyja által elültetett szépség szemlélésében, és arra hívta tanítványait, hogy felismerjék a dolgokban az isteni üzenetet: „Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra” (Jn 4,35). „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjébe. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, és fészket raknak ágai között” (Mt 13,31-32). (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Arra kérem Jézust, hogy Vele együtt és az Ő szemeivel szemlélhessem a világ szépségét.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma