Október 10.

Zsolt 8                                 (Ismerjük fel, hogyan kellene irányítanunk, gyakorolnunk és korlátoznunk hatalmunkat)

²Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja ³a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót. ⁴Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. ⁵Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? ⁶Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad. ⁷Hatalmat adtál neki kezed műve fölött, mindent lába alá vetettél: ⁸minden juhot és barmot, a mezők vadjait, ⁹az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering, ¹⁰Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!

78. Ugyanakkor a zsidó-keresztény gondolkodás demitizálta a természetet. Nem hagyott fel azzal, hogy csodálja gyönyörűségéért és végtelenségéért, de már nem tulajdonított neki isteni jelleget. Ekképpen még nagyobb nyomatékot kap a kötelezettségünk vele szemben. A természethez való visszatérés nem történhet az ember szabadságának és felelősségének kárára, aki része a világnak, és kötelessége kifejleszteni képességeit, hogy megőrizze a világot, és éljen a benne rejlő lehetőségekkel. Ha felismerjük a természet értékét és törékenységét, valamint a képességeket, amelyeket a Teremtő adott nekünk, ez ma lehetővé teszi, hogy felhagyjunk a korlátlan anyagi fejlődés modern mítoszával. A törékeny világ, benne egy emberi lénnyel, akire Isten rábízta a róla való gondoskodást, arra hívja értelmünket, hogy ismerje fel, hogyan kellene irányítanunk, gyakorolnunk és korlátoznunk hatalmunkat.

Feladat a mai napra: Egy konkrét tettel hozzájárulok a környezet megőrzéséhez.