Október 11.

Sir 42,15-25                       (A hit lehetővé teszi, hogy értelmezzük annak jelentését és titokzatos szépségét, ami történik.)

¹⁵Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. ¹⁶A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze műve telve dicsőséggel. ¹⁷Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. ¹⁸A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. ¹⁹Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. ²⁰Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana. ²¹Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni-, sem elvennivaló, tanítómesterre neki nincs szüksége. ²²És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. ²³Mind élnek és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. ²⁴Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. ²⁵Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?

79. Ebben a világmindenségben, amelyet egymással érintkezésbe lépő nyílt rendszerek alkotnak, a kapcsolat és a részvétel számtalan formáját fedezhetjük fel. Ez arra késztet minket, hogy úgy gondoljunk a mindenségre, mint ami nyitott Isten transzcendenciájára, amelyen belül működik. A hit lehetővé teszi, hogy értelmezzük annak jelentését és titokzatos szépségét, ami történik. Az emberi szabadság értelmesen hozzá tud járulni a jó irányú fejlődéshez, de új bajokat is előidézhet, új okokat adhat a szenvedésre és valódi visszaeséseket okozhat. Ez nyit teret a lenyűgöző és drámai emberi történelemnek, amely a felszabadulás, a növekedés, az üdvösség és a szeretet kibontakozásává vagy a hanyatláshoz és egymás elpusztításához vezető úttá válhat. Ezért az Egyház tevékenysége nemcsak arra igyekszik figyelmeztetni, hogy kötelességünk védelmezni a természetet, hanem arra is, hogy „mindenekelőtt az embert kell megvédeni önmaga elpusztítása ellen”. (Uő, Caritas in veritate enciklika, 51)

Feladat a mai napra: Kérem a Szentlelket, hogy adja meg a hit szemét, hogy felfedezzem annak értelmét és titokzatos szépségét, ami ma velem történik.