XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. október 21., péntek

Október 21.



1 Kor 12,14-26                  (Egyfajta világcsaládot alkotunk, olyan emelkedett közösséget, amely szent, szerető és alázatos tiszteletre indít minket)
14Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. 15Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 16Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 17Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? 18Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. 19Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így azonban sok a tag, de a test csak egy. 21A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” 22Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. 23Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, 24a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, 25hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. 26Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.

89. E világ teremtményei nem tekinthetők gazdátlan javaknak: „A tieid, Uram, élet barátja” (Bölcs 11,26). Ez elvezet arra a meggyőződésre, hogy mivel ugyanaz az Atya teremtett minket, láthatatlan kötelékek kapcsolnak össze a világmindenség összes létezőjével, egyfajta világcsaládot alkotunk, olyan emelkedett közösséget, amely szent, szerető és alázatos tiszteletre indít minket. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy „testi mivoltunk által Isten oly szorosan összekötött bennünket a környezetünkkel, hogy a talaj elsivatagosodása olyan, mintha mindannyian megbetegednénk; egy faj kipusztulását úgy sirathatjuk, mintha megcsonkítottak volna bennünket” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 215).
90. Ez nem jelenti azt, hogy egyenlőnek tartunk minden élőlényt, és megvonjuk az embertől azt a sajátos értéket, amely egyben óriási felelősséggel jár. A föld istenítését sem jelenti, ami megfosztana minket a feladattól, hogy együttműködjünk vele és megvédjük törékenységét. Ezek az elképzelések végeredményben új egyensúlyhiányokat teremtenének, hogy elmenekülhessünk a valóság elől, amellyel szembe kell néznünk. Időnként megfigyelhető egyfajta megszállottság, amellyel egyesek tagadják az emberi személy minden elsőbbségét, és olyan harcot folytatnak más fajokért, amilyet nem folytatunk az emberi lények közötti egyenlő méltóság megvédéséért. Igaz, hogy törődnünk kell azzal, hogy ne bánjanak felelőtlenül a többi élőlénnyel. De különösen is szóvá kellene tennünk azokat a hatalmas egyenlőtlenségeket, amelyek köztünk vannak, mert továbbra is eltűrjük, hogy egyesek azt gondolják, nagyobb méltóságuk van, mint másoknak. Észre sem vesszük már, hogy vannak, akik megalázó nyomorban tengődnek, a felemelkedés bármily lehetősége nélkül, míg mások azt sem tudják, mihez kezdjenek azzal, amijük van; öntelten hivalkodnak feltételezett fölényükkel, és akkora mennyiségű hulladékot hagynak maguk után, hogy lehetetlen lenne általánossá tenni életformájukat a bolygó tönkretétele nélkül. A gyakorlatban továbbra is elfogadjuk, hogy egyesek jobban embernek érezzék magukat másoknál, mintha több joggal születtek volna.
Feladat a mai napra: Ma azon elmélkedek, hogyan élem meg kapcsolatomat a világmindenség összes létezőjével, különösképpen azokkal, akik gyengék, szenvednek. Van-e bennem irántuk szent, szerető és alázatos tisztelet? Kérem, hogy a Szentlélek világítson meg.