Iz 58.1-11 (A föld – lényegénél fogva – közös örökség, és
gyümölcseinek mindenki javát kell szolgálniuk)
1Kiálts teli torokból,
ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek
hűtlenségét, Jákob házának a bűneit. 2Mert
hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan
nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének
törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják: 3„Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és
miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még a böjtöléstek
napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. 4Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és
ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez
nektek meghallgatást a magasságban. 5Talán
az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja
magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok
alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak? 6Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én
kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd
meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát!
7Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a
hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz,
öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! 8Akkor
majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan
beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. 9Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol,
könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát,
az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, 10ha
odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a
sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. 11Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a
kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az
öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.
93. Ma hívők és nemhívők egyetértünk
abban, hogy a föld – lényegénél fogva – közös örökség, és gyümölcseinek
mindenki javát kell szolgálniuk. A hívők számára ez a Teremtőhöz való hűség
kérdésévé válik, mert Isten teremtette a világot mindenki számára. Ezért minden
ökológiai felvetésnek szociális perspektívát is tartalmaznia kell, amely
figyelembe veszi a leghátrányosabb helyzetűek alapvető jogait. A magántulajdon
alárendelésének elve a javak egyetemes rendeltetésének, valamint felhasználásuk
egyetemes joga a szociális magatartás „aranyszabálya” és „az egész társadalmi-etikai
rend legelső elve” (János Pál pápa, Laborem exercens enciklika, 626). A
keresztény hagyomány soha nem ismerte el feltétlennek és érinthetetlennek a
magántulajdonhoz való jogot, és hangsúlyozta mindenféle magántulajdon
társadalmi szerepét. Szent II. János Pál nyomatékosan emlékeztetett erre a
tanításra, amikor azt mondta: „Isten – anélkül, hogy bárkit is kizárt vagy
előnyben részesített volna – az egész emberi nemnek adta a földet, hogy
valamennyi tagját éltesse.” (Centesimus annus enciklika, 831). Súlyos és kemény
szavak. Hangsúlyozta, hogy „nem volna igazán emberhez méltó a fejlődés olyan
típusa sem, amely nem tisztelné és nem mozdítaná elő az ember személyes és
társadalmi, gazdasági és politikai jogait, valamint a népek és nemzetek jogait” (Sollicitudo rei socialis enciklika, 33). Teljesen világosan
kifejtette, hogy „az Egyház igenis védi a magántulajdonhoz való törvényes
jogot, de nem kevésbé világosan azt is tanítja, hogy mindig társadalmi jelzálog
terhel minden magántulajdont, hogy a javak azt az általános rendeltetést
szolgálják, amelyet adott nekik”. Ezért kijelentette, hogy „nem felel meg Isten
tervének, ha ezt az ajándékot oly módon használják, hogy jótéteményei csak
keveseket segítenek”. Ez komolyan megkérdőjelezi az emberiség egyik részének
igazságtalan gyakorlatát. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös
otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Elmélkedem
azon, hogyan szolgálhatom javaimmal a társadalmat és mire hív Isten engem a mai
ige által.