Kol 1,15-20 (A Szentháromság egyik személye beilleszkedett a teremtett kozmoszba,
osztozott annak sorsában egészen a keresztig)
15Ő a láthatatlan Isten
képmása, minden teremtmény elsőszülötte. 16Mert
benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a
láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat.
Mindent általa és érte teremtetett. 17Ő
előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. 18Ő
a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül,
hogy övé legyen az elsőség mindenben. 19Úgy
tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, 20s hogy általa békítsen ki magával mindent
a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.
99. A valóság keresztény felfogása szerint az
egész teremtés rendeltetése Krisztus misztériuma által valósul meg, aki jelen
van az összes dolog kezdetétől fogva: „Minden általa és érte teremtetett” (Kol
1,16). János evangéliumának prológusa (1,1-18) Krisztus teremtő tevékenységét
isteni szóként (logosz) mutatja be. De ez a prológus meglepő kijelentést tesz:
ez a szó „testté lett” (Jn 1,14). A Szentháromság egyik személye beilleszkedett
a teremtett kozmoszba, osztozott annak sorsában egészen a keresztig. A világ
kezdete óta, de különösen is a megtestesüléstől fogva a természeti valóság
egészében – rejtett módon – Krisztus misztériuma működik anélkül, hogy
csorbítaná annak autonómiáját.
100. Az Újszövetség nemcsak a földi
Jézusról és az ő világhoz fűződő konkrét és szeretetteljes kapcsolatáról
beszél, hanem a feltámadt és dicsőséges Jézusról is, aki egyetemes uralmával az
egész teremtésben jelen van: „Úgy tetszett Istennek, hogy az egész teljesség
benne lakjék, és hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a
mennyben, minthogy ő a kereszten kiontott vérével békességet szerzett” (Kol
1,19-20). Ez az idők végéhez visz előre minket, amikor a Fiú mindent átad az
Atyának, hogy „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28). Ily módon e világ
teremtményei már nem pusztán természeti valóságként mutatkoznak meg előttünk,
mivel a feltámadt Krisztus titokzatosan körülöleli és a teljesség célja felé
irányítja őket. Azok a mezei virágok és azok a madarak, amelyeket ő csodálattal
nézett emberi szemével, most már tele vannak az ő fénylő jelenlétével. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)