Zsolt 139,7-14.17-18 (hogy meg tudjuk találni Istent minden
dologban)
7Hová mehetnék lelked elől,
hová bújhatnék színed elől? 8Ha
fölmennék az ég magasába, te ott vagy, a alászállnék az alvilágba, jelen vagy. 9Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger
szélső határára szöknék, 10ott is a te
kezed vezetne, és jobbod tartana engem. 11Mondhatnám:
»Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«, 12de neked nem sötét a sötétség, s az éj
mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs
különbség. 13Hiszen te formáltad
bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. 14Dicsőítlek
téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden
műved! 17Milyen tiszteletreméltók
előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! 18Megszámlálnám
őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak
nálad tartanék.
233. A világmindenség Istenben bontakozik
ki, aki mindent betölt. Ezért Isten misztikus megtapasztalására ad lehetőséget
egy falevél, egy út, a harmat és egy szegény ember arca is. - Egy spirituális
mester, Alî al-Khawwâç saját tapasztalatából kiindulva annak szükségességét is
hangsúlyozta, hogy ne válasszuk el túlságosan a világ teremtményeit Isten
bensőnkben való megtapasztalásától. Azt mondta: „Nem szabad előítéleteket
táplálva kritizálni azokat, akik a zenében és a költészetben keresik az extázist.
E világ minden egyes mozgásában és hangjában rejtőzik valami finom titok. A
beavatottak képesek megérteni, mit mond a fújó szél, mit mondanak a hajlongó
fák, a folydogáló víz, a zümmögő legyek, a nyikorgó ajtók, a madarak
csiripelése, a húrok vagy furulyák hangjai, a betegek sóhajtása, a meggyötörtek
nyögése...” (Eva de Vitray-Meyerovitch, A szufizmus antológiája). - Az eszmény
nem pusztán az, hogy a külsőtől a belsőhöz forduljunk annak érdekében, hogy
felfedezzük Isten tevékenységét a lélekben, hanem az, hogy meg tudjuk találni
őt minden dologban, ahogyan Szent Bonaventura tanította: „A szemlélődés annál
kiválóbb, minél jobban érzi magában az ember az isteni kegyelem hatását, vagy
minél jobban képes megtalálni Istent a külső teremtményekben” (In secundum librum
Sententiarum). (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű
enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Kérem a kegyelmet, hogy ma tudjam felfedezni
Isten jelenlétét olyan dologban, amelyben eddig még nem tudtam meglátni öt.