XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. november 30., szerda

November 30.



Jn 1,4.5.9-12 és Jn 8,12  (Jézus maga a világosság)
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel... (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Érdekes szemlélni a világosságot és a sötétséget, amint tegnap tettük a gyertya-meditációban. A gyertya lángja meleg, ha az ember odateszi kezét, akár meg is égeti. De minél messzebbre megyünk el a lángtól, annál hidegebb lesz. Egy kis gyertyaláng képes átmelegíteni egy hideg szobát. Ahol meleg van, minden jég elolvad, és életre kel minden. Ezt tapasztalhatjuk tavasszal, amikor a nap meleg sugarai által felpattannak a bimbók és az egész természet életre kel. Talán leginkább így érthetjük, amit János prológusa mond Jézusról, Isten élő Igéjéről: Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. Jézus maga a világosság, az igazság és az élet. (vö. Jn 14,6) Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Aki vele találkozik, új életre kel. János evangélista azonban azt is hozzáteszi: A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Milyen érdekes, hogy a világosság nem ér el mindenhova. Mindig van árnyék, homály vagy sötétebb zuga. Így van ez a saját életünkben is. A tökéletes megvilágosodottság csak odafönt van, Isten országában, ahol már nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket. (Jel 22,5). Hol tapasztaltam magamban, hogy még nem fogtam fel teljesen Krisztus világosságát, az evangélium üzenetét? Mi az, ahol úgy érzem, hogy nem értek egyet Jézussal, vagy nem értem meg őt? Használjuk a mai napot, hogy Jézussal elbeszélgessünk ezekről, őszintén elmondjuk neki, ami bennünk van és kérjük őt: Jézus, ha te vagy az igazi világosság, kérlek világosítsd meg bensőmet és engedj jobban megértenem téged, hogy teljes szívből kövesselek.
Feladat a mai napra: Megfigyelem magamban, mennyire élek Jézus evangéliuma szerint. Többször énekelem/olvasom a Taizéi éneket: Te vagy a fény a szívemben, Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét. Te vagy a fény a szívemben, Jézus, Krisztus, jöjj, te vezess utadon!