1 Tim 6,11-20a (az, amit az evangélium tanít nekünk, arra vonatkozóan is következményekkel
jár, ahogyan gondolkodunk, érzünk és élünk)
11Te azonban, Isten embere,
törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre
és szelídségre. 12Vívd meg a hit jó
harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted
le számos tanú előtt az igaz hitvallást. 13Felszólítalak
az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius
Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, 14teljesítsd
megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.
15Ezt a kellő időben megmutatja a
boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, 16aki egyedül halhatatlan, aki
megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat;
övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen. 17Az
evilág gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne
bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent
megélhetésünkhöz. 18Tegyenek jót,
gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. 19Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és
elnyerik az igazi életet. 20Timóteus,
őrizd meg a rád bízott kincset.
216. A keresztény lelkiség nagy
gazdagsága, melyet húsz évszázad személyes és közösségi tapasztalata halmozott
fel, komoly hozzájárulást kínál az emberiség megújításának szándékához.
Szeretnék a keresztényeknek néhány szempontot javasolni az ökológiai
lelkiséghez; olyanokat, amelyek hívő meggyőződésünkből fakadnak, mert az, amit
az evangélium tanít nekünk, arra vonatkozóan is következményekkel jár, ahogyan
gondolkodunk, érzünk és élünk. Nem annyira gondolatokról van szó, hanem
mindenekelőtt a spiritualitásból fakadó motivációkról, amelyek táplálják
szenvedélyes törekvésünket a világ gondozására. Nem tudunk ugyanis nagy dolgok
mellett elköteleződni pusztán tanok által, bennünket éltető misztika nélkül,
anélkül hogy lennének bennünk „belső mozgatórugók, amelyek ösztönöznek,
motiválnak, bátorítanak és értelmet adnak a személyes és közösségi cselekvésnek”
(Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 261). El kell ismernünk, hogy mi,
keresztények nem mindig fogtuk fel és nem mindig gyümölcsöztettük azt a
gazdagságot, amelyet Isten adott az Egyháznak, amelynek lelkisége nincs
elszakítva saját testünktől, sem a természettől vagy e világ valóságaitól,
hanem ezekkel együtt és ezekben él, közösségben mindennel, ami körülvesz
minket. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából,
a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Elmélkedem azon, hogyan mutatkozik meg
életemben, hogy „az, amit az evangélium tanít nekünk, arra vonatkozóan is
következményekkel jár, ahogyan gondolkodunk, érzünk és élünk”. Hogyan hat a
hitem az életemre? Vannak-e területek az életemben, amelyekből figyelmen kívül
hagyom az evangéliumot?