Iz 54,1-10 (Örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad)
Ujjongj, te meddő, aki
nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia
lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak -- mondja az Úr. -- Szélesítsd
ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd
meg köteleidet, és cövekjeidet erősítsd meg! Mert jobbra és balra ki fogsz
terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek
be. Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell
szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára
nem emlékezel többé. Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és
Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint
elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban
eltaszított asszonyt -- mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra
elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában
elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel
megkönyörültem rajtad -- mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban,
akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így
esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek
eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és
békeszövetségem nem inog meg -- mondja a te könyörülő Urad.
Jézus eljövetele előtt Isten prófétái által szólt a választott néphez.
Izajás a vigasztaló, irgalmas Urat mutatja be, aki magához vonja, megtérésre
vezeti Izraelt. Abban az időben a gyermektelen és özvegy ember a társadalmi
ranglista legalacsonyabb fokán állt. Az Úr ezeket a szerencsétlen sorsban
lévőket szólítja fel örvendezésre, mert emberileg egészen lehetetlen
felfoghatatlan dolgot ígér: sok gyereket, utódot, akik benépesítik
Jeruzsálemet. Úgy mutatkozik meg Isten, mint aki szívén viseli hálátlan népe
sorsát, és megígéri, hogy nem fog emlékezni szégyenére, kegyelmet, könyörületet
örök és megbonthatatlan békeszövetséget kínál. A választott nép mellé
odaképzelhetem magam, mindezeket nekem is mondhatja, nem haragszik, nem korhol,
biztat, hogy ne féljek, mert nem szégyenülök meg. Ő a Seregek Ura, Izrael
szentje, a megalkotóm, a megváltóm, a jegyesem, aki hív, biztat, bizalmába
avat, esküszik, jövőt ad, egészen bensőséges viszonyba kerül velem. Isten engem
is hív, és erre a gyöngéd megbocsájtó minden emberi mértéket meghaladó
szeretetre választ vár. Emberi ésszel fel nem fogható ajándékkal tud meglepni.
Készíthetem rá a lelkem, szélesíthetem „sátraim helyét”. Isten Jézust
ajándékozza nekünk: „Megjelent Isten jósága és szeretete” (Tit 3, 4). Már Jézus
által tudjuk Urunkat Istenünket viszontszeretni. Feladatunk, hogy egyre jobban
megismerjük Istent, és ezáltal növekedjék bennünk a szeretet iránta és
testvéreink iránt. Isten mindannyiunkat személyesen szeret, a kérdés az, hogy
hogyan válaszolok erre a szeretetre. Szeretetem újítsam meg, hogy meglássam hol
és hogyan tudom átadni neki még jobban az életem.
Feladat a mai napra: Elimádkozom
a Zsolt.116. 12-t: „Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett?
Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.” Ha
lehetséges, szentségimádást végzek.