Lk 2,8-20 (Hogyan ember az Isten Fia?)
Mivel a megtestesülésben, ebben a
titokzatos egyesülésben "az emberi természet fölvétetett, de nem
semmisíttetett meg", az Egyház századok során jutott el oda, hogy vallja
Krisztus emberi lelkének -- értelmi és akarati tevékenységével együtt -- és
emberi testének teljes valóságát. Ugyanakkor arra is szüntelenül emlékeztetnie
kellett, hogy Krisztus emberi természete Isten Fiának isteni személyéhez
tartozik, aki magára vette. Aki az emberi természetben jelen van, és mindaz, amit
benne művel, a "Szentháromság egyik személyétől" való. Isten Fia
tehát közli a maga emberségével sajátos, szentháromságos, személyes létmódját.
Krisztus tehát lelkében és testében emberi módon fejezi ki a Szentháromság
életét. "Isten Fia (...) emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel
gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz
Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló
lett hozzánk."[1]
Feladat a mai napra: A Pásztoroknak tudtul adta az angyal,
hogy ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, és amikor odaértek Betlehembe, egy gyermeket
találtak, bepólyálva, jászolba fektetve. Az ég és a föld összeért a kisded
Jézusban. Engedjük, hogy e misztérium szemlélése felszítsa bennünk a hitet és
az örömöt, és a pásztorokhoz hasonlóan mi is dicsőítsük az Istent mindenért,
amit csak hallottunk, és úgy láttunk, ahogy tudtul adták nekünk.