Gal 2,19-20 (A megtestesült Ige szíve)
Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az
Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már
nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek,
Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.
Jézus élete folyamán,
haláltusájában és szenvedésében mindannyiunkat együtt és egyenként ismert és
szeretett, és mindegyikünkért odaadta önmagát: Isten Fia "szeretett engem
és föláldozta magát értem" (Gal 2,20). Ő mindannyiunkat emberi szívvel
szeretett. Ezért Jézus szentséges Szíve, melyet bűneink sebeztek meg és
üdvösségünkért szúrtak át, "kiváltságos jele és szimbóluma (...) annak a
szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert
szüntelenül szeret".[1]
Feladat a mai napra: Krisztus misztériumában ott van nem csak a
születés, hanem a halála is. A szeretet íve rajzolódik ki benne. Hiszen azért
lett emberré, hogy minket megváltson és megnyissa számunkra az utat az Atyához.
Mit tehetnék ma azért, hogy Jézushoz hasonlóvá váljak? Jézus melyik
jellemvonását szeretném ma gyakorolni?