XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. február 28., kedd

Február 28.



Jn 13,4-17                          (Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.)
Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem.” Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” - mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.

Képzeljük bele magunkat a történetbe, érezzük, hogyan kel fel Jézus és veszi le felsőruháját, fog egy vászonkendőt, és …., kezdi mosni tanítványai lábát. Ahogyan hozzám is jön, hogyan jelenik meg előttem, milyen módon bánik velem, milyen ez, amikor ráönti a vizet a lábamra? Hogyan reagálok, engedek? Halljuk, ahogyan Péter nagyon határozottan tiltakozik. Ez a tett, e gesztus eltávolítja őt Istentől. Ez nem illik a mesterhez, ilyesmi nem méltó hozzá. A lábmosás gesztusáról talán eszünkbe jut Ferenc pápa, ahogyan megmosta a fiatal börtönlakóknak, az idős, beteg embereknek a lábát. Meglepett és meghatott ez a gesztus a Pápától. És mit szólnánk, ha velünk tenné? Ha az Egyházfő lehajolna előttünk? Szívesen fogadnánk? Jézus mondja Péternek: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Jézus nem várja sem Pétertől, sem a többi apostoltól, hogy értsék, amit tesz velük. Nem csak akkor teszi, amikor már megértették, mit tesz. Jézus tudja, hogy sokszor nem értjük Isten szeretetének a logikáját. Mégis szeret, és amilyen mértékben engedjük, hogy úgy szerethessen minket, ahogyan ő akarja, olyan mértékben értjük meg igazán, mit jelent szeretni. És képessé tesz, hogy mi is úgy tudjunk szeretni, mint Ő. Bár szeretnénk  minél többször jobban tudni szeretni, Jézushoz hasonlóan szeretni! Az út ahhoz pedig nem más, mint egyre jobban belemerülni Jézus szeretetébe, hagyni, hogy újból és újból előbb szeressen minket. Jézus tudja, mikor tudjuk őt követni szeretetében. Péternek is meg kellett tanulnia ezt az utat, és rábízni Jézusra ezt az órát: „Ahova megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” (Jn 13,36.37) Először hagynia kellett, hogy a mester mossa meg lábát. „Ha nem moslak meg, nem lehetsz közösségben velem.” Hagyjuk, hogy Jézus velünk is újra megtegye szeretet-gesztusát.
Feladat a mai napra: Kérem Jézustól, hogy mutassa meg, kinek akarja, hogy szeretet-gesztusát én is továbbadjam.

2017. február 27., hétfő

Február 27.



Jn 15,9-14.17                    (Úgy szeretni, ahogyan Jézus szeret)
Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. .... Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

A mai idézet bizonyára Jézus legismertebb szavait közvetíti. Jó lenne, ha - bár ismerős az idézet - hagynánk, hogy azt maga Jézus magyarázza meg újból. Mi volt és mi van a szívében, amikor e szavait mondja? Próbáljunk meg mélyebben belehallgatni szavába, és megérteni a szeretetre való meghívását. Szeressétek egymást! Sokan azt mondják, hogy számukra a szeretet parancsa túlzottan nehéznek tűnik. Talán mi is tapasztaltuk már, hogy a szeretetünk határokat, korlátokat ért el, többet már nem tudtunk szeretni, mintha elfolyt volna belőlünk a szeretet. Igaz, ha csupán saját erőnkből próbálunk és akarunk szeretni, hamar belefáradunk a szeretetbe, mert önmagunkból nem tudunk annyi szeretetet adni, amennyit sokszor szeretnénk. Jézus sem kéri ezt tőlünk. Nem várja, hogy egyedül valósítsuk meg szeretet-parancsát. Ezért, mielőtt megbízza tanítványait azzal, hogy szeressék egymást, kéri tőlük: „Maradjatok meg szeretetemben.” A szeretet forrását Jézus Krisztusban találjuk meg, nem önmagunkban. Ahhoz, hogy tudjunk úgy szeretni, ahogyan Jézus ezt kéri tőlünk, szeretetében kell maradnunk. Olyan kapcsolatban kell vele élni, amely mindig aktuális. Így tudunk szeretni és vele együtt folytatni szeretete áramlását. Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Jézus itt azonban nem csupán a múltban történt szeretetről beszél, hanem olyan szeretetről, amelyet most is tapasztalhatunk. Szeretete aktuális, nem múlik el. Egyértelmű ez, amikor Jézus az Atya szeretetére utal, jelen időben beszél: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Be akar vonni bennünk ugyanabba a szeretetbe, amely él az Atyával. Mit érzünk a szívünkben Jézus iránt, ha ma ezt újra megfontoljuk? Fejezzük ki Jézusnak imádságban.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy olyan éneket, amely abban tud segíteni, hogy Jézus szeretetében maradjak a mai napon. A nap folyamán ismételve énekelem.

2017. február 26., vasárnap

Február 26.



Iz 49,14-15; 1Kor 4,1-5; Mt 6,24-34
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségtek van. Ti mindenekelőtt az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket is mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.

A mai vasárnapon egy újabb tanítást hallhatunk a Hegyi Beszédből. Jézus arra biztatja hallgatóit és tanítványait, hogy Istennek és az Ő országának szolgáljanak, és majd megadja mindazt, ami az élethez szükséges. „Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál?” Olyan szívre hatóak Jézus szavai. Velünk is hányszor előfordul, hogy aggodalmaskodunk valami miatt, akár a megélhetés, akár a munkahely, akár egy ügynek a kimenetele miatt, vagy akár csak azért, hogy sikerül-e majd mindent végbevinni, amit egy napra elterveztünk. Pedig Jézus szerint az aggodalmaskodás teljesen fölösleges, hiszen maga az Isten gondoskodik arról, aki Benne bízik és a tanítása szerint él.
Izrael népe sokszor panaszkodott Istenre: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” Isten azonban azt válaszolja neki: „De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? De még ha ő megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad!” Be kellett vallania, hogy még a legkeményebb időkben sem szenvedett hiányt. „Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha és nem dagadt meg a lábad. Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain és féld!” (MTörv 8,4-6). Mennyire fontos, hogy mi is visszatekintsünk az életünkre és meglássuk azt, hogyan viselte Isten életem és családom gondját. Sokszor az a nehéz, hogy nem ismerjük fel Isten gondoskodását! Nem az égből hullatja ránk a mannát, mint a pusztában az izraelitáknak, hanem családtagjaink, rokonaink és barátaink által tesz jót velünk, de sokszor akár idegenek által is, akik szeretettel fordulnak felénk, és segítenek nekünk. Nemde Isten küldte őket nekünk, mert látta gyötrődésünket? Ezért mondja Jézus: „Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti mindenekelőtt az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket is mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.” Az egyetlen, ami fontos: az Isten országa, és az ő igazsága. Isten országa pedig nem más, mint a szeretet.
Feladat a mai napra: Keressük ma a szeretet útját, az egymással való törődés, az egymás mellett döntés és kitartás útját, a kiengesztelődés és megbocsátás útját... és Isten gondoskodni fog a holnapunkról.

2017. február 25., szombat

Február 25.



Lk 12,35-46                       (A szeretet gondnokai vagyunk)
Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter megkérdezte: „Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza – és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik – akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Jézus egy gyönyörű képet használ arra, hogy mit is jelent egészen szeretetnek lenni: Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. A szeretet mindig a valóságos életvitelben mutatkozik meg, egy olyan életvitelben, amely egyértelmű, egyenes és tiszta. Érdemes kicsit elidőzni azon a képen, amit Jézus elénk tár. A szolga képe, aki urának érkezésére vár: rendezett a kinézete, a ruhája, éber, figyelmes. Szíve arra fókuszál, aki érkezni fog. Aki érkezni fog pedig az, akihez tartozik, és aki előtt majd számot kell adnia, akinek nem mindegy, hogy a szolga hogyan él. Szigorú, de ugyanakkor jóságos. Korrekt és nagylelkű, becsületességet vár és maga is megbecsül. Tisztelettel, méltósággal bánik szolgájával, személyként kezeli őt: bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. A hűséges, engedelmes szolgának nem kell félnie ura érkezésétől. Bőséges jutalomban fogja őt részesíteni. A legnagyobb jutalom pedig az, hogy az Úr részt ad saját boldogságából: Menj be urad örömébe! (Mt 25,21). Örülök neked! Ha egészen kibontakozunk a szeretetben, mint Jézus, akkor ránk is igazak azok a szózatok, amiket a Mennyei Atya Jézusról mondott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5). „Mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.” (Jn 16,27). „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” (Jn 14,21). A szeretet tökéletességének útja és kifejezése az evangéliumi tanácsok útja, az engedelmesség, a tisztaság és a szegénység.
Isten akkor is szeret minket, ha hűtlenek vagyunk. Hiszen nem tud nem szeretni. Önmagát nem tagadhatja meg. Igazságossága azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a szolga életvitelét. „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21). Aki nem szeret, önmagát zárja ki a szeretet közösségéből. „Ezáltal elszigeteli magát az élet Forrásától, és olyanná válik, amint aki visszafordul a semmi felé, amelyből teremtetett. A halál szolgájává válik. Amikor egy személy elfordul Istentől, elidegenedik saját természetétől, pusztítania, elzárkóznia kell a másiktól ahhoz, hogy belső békéjét biztosítsa. A szeretet helyét a szenvedélyek veszik át. Az emberi természet személytelenné válik, leigázza az embert, és a halálba fojtja. Az életadó Kereszt kegyelme által azonban az ember megkapja azt a képességet, hogy a halál minden helyzetét a feltámadás helyzetévé alakítsa át.“[1] Mindig lehetőségünk van arra, hogy megtérjünk, bűnbánatot tartsunk, felvegyük keresztünket és elkezdjünk őszintén és hitelesen szeretni. „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.” (1Kor 4,1-2).
Feladat a mai napra: Arra törekszem a mai napon, hogy hűséges és fegyelmezett legyek feladataim elvégzésében, mint az a szolga, aki hazavárja urát. Szívem Isten lakhelye.


[1] Olivier Clement. Kérdések az emberről. Bizantinológiai Intézet Alapítvány. Budapest 2004. 15-16.

2017. február 24., péntek

Február 24.



Róm 13,8-12                      (A törvény tökéletes teljesítése a szeretet)
Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet. Ehhez tartsátok magatokat, felismerve az időt. Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
Jogállamban élünk. Emberi társadalmunk csak úgy tud működni, hogy törvénykönyvek szabályozzák az együttélést, az egymáshoz való viszonyulást, az egymással való bánásmódot. A jogállam egyik ismérve, hogy a bíróság és a törvény előtt mindenki egyenlő. Mindenki köteles a törvényeket betartani, és az állam feladata, hogy erre odafigyeljen, s ha szükséges, ki is kényszerítse, illetve a törvényszegést a megfelelő intézkedéssel megbüntesse. Különben mindenki azt csinálná, amit akarna, és széthullana az állam, az élet lehetetlenné válna. Az ember abban különbözik az állattól, hogy szabad akarata van. Eldöntheti, hogy jót vagy rosszat akar cselekedni. Az ember személyes szabadsága azonban nem abszolút jog. Csak addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza. Szt. Pál idejében sem volt ez más. Pál maga is szenvedélyes törvényűző volt. Azt hitte, hogy úgy tudja Istent a legjobban szeretni, ha aprólékosan ügyel a törvény betartására saját és embertársai életében is. A törvény betartása azonban még nem jelenti azt, hogy kiteljesedünk istenképiségünkben, hiszen lehet akár szívtelen dolog is, amint ezt Pál életében láthatjuk. Hogy Istennek ez mennyire nem tetszik, azon láthatjuk, hogy Pált is megállítja, és szembesíti pusztító ügyködéseivel. Pál mélységesen rádöbbent arra, hogy nem a törvény betartása üdvözít, hanem csak a szeretet. A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet. A szeretet fölött nincs törvény. Ugyanakkor a szeretet sosem önkényes. Alapja a törvények betartása. Ha valóban kibontakoznánk Istenhez való hasonlóságunkban, és úgy szeretnénk, mint ő, akkor minden törvény fölöslegessé válna, mert a szeretet mindig vissza tudja tartani saját kívánságait, hogy a másik javát szolgálja. Saját szükségleteit pedig úgy elégíti ki, hogy ezzel másokban ne okozzon kárt. A szeretet nem ismer sem önzést, sem önpusztítást. Pál arra hív, hogy legyünk józanok és ismerjük fel az időt. Ne ússzunk a világ árjával! Ha a lényünk szeretet, akkor gondoljuk át, mit is jelent a mai körülmények között, ott ahol lakom, Magyarországon, az Európai Unió tagjaként igazán szeretni, Isten módjára szeretni, hogyan lehetek építő tajga? Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
Feladat a mai napra: Elbeszélgetek családommal, barátaimmal, vagy közösségemmel arról, hogy mit is jelent a mai világban kereszténynek lenni, Isten módjára szeretni. Átgondolom, és megpróbálom egy konkrét lépéssel meg is valósítani a mai napon.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma