Mk 12,18-27 (Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké)
Ezután
a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a
kérdést tették fel neki: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a
testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér
vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az
első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de
az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,
sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is
meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony?
Hiszen mind a hétnek a felesége volt?” Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek,
mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor
feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az
angyalok az égben. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló
részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák
Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így
nagy tévedésben vagytok.”
A Jézus
korabeli zsidóság nem foglalt egységes álláspontot a halottak föltámadásának
kérdésében. A különböző csoportok közül a farizeusok és az írástudók vallották
a halottak föltámadását, legalábbis olyan formában, hogy a Messiás
eljövetelekor a zsidók föltámadnak, a szadduceusok pedig tagadták a halottak
föltámadását. A mai idézetben halljuk, hogy az utóbbi csoport képviselői
Jézushoz fordulva párbeszédet kezdenek vele. Figyeljük meg, hogyan zajlik, és
milyen szinten ez a párbeszéd. Milyen a magatartás, ami a szavak mögött áll?
Van-e a szadduceusokban nyitottság, vagy mennyire vannak meggyőződve arról,
hogy a szóba hozott esett jó példa lehet arra, hogy nem lehet föltámadás? Talán
magatartásukból érezhető, hogy nem nyitottak arra belsőleg, hogy másképpen is
lehet, mint ahogyan gondolják. Megfontolandó ebből a szempontból saját
magatartásunk is, amivel Jézushoz fordulunk: Vajon mennyire engedjük, hogy pl.
ma mást, úját mondjon nekünk, mélyebb megértéshez vezessen az imádságban? Jézus
a szadduceusok kérdését más szintre viszi, retorikus visszakérdezéssel
válaszol. Ezzel rámutat a központi problémára: „Nem azért tévedtek, mert nem
ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?” Ezért nem hisznek a föltámadásban, mert nem
igazán ismerik a Szentírást és Isten
mindenható erejét, jóságát. Aztán Jézus megmagyarázza, mit jelent ismerni az
Írásokat, és a csipkebokorról szóló részre utal. Vajon ki gondolta volna
közülünk, hogy a halottak feltámadásáról is szól az a rész, még ha ezt a
fogalmat nem is használják ott? Jézus pedig rámutat, hogy ott a halottak
feltámadásáról is szó van. „Én, Ábrahám
Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem
az élőké.” Gondolkozzunk el ma,
milyen elképzeléseink vannak a feltámadással kapcsolatban. Hagyjuk, hogy Jézus
a Szentlélek által vezessen mélyebb megértésre.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy bibliai
idézetet, amely számomra az örök életről szól – lehet a mai idézetből is – és a
nap folyamán újra elmélkedem rajta.