XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. március 11., szombat

Március 11.



Lk 10,21-24
Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”

A mai napon visszatekinthetünk az egész hetünkre. Mi lett számomra fontos az egyes napokon? Mi fogott meg leginkább? Meglátok benne valamilyen aranyfonalat? Mi esett nehezemre? Hol találkoztam Istennel, hol láttam meg jelenlétét a mindennapi életemben? – írjunk magunknak erről egy kis összefoglalást.
Amikor azt kérdezzük magunktól, hogy milyen volt a hetem, akkor gyakran egy globális érzés szerint ítéljük meg: jó volt, vagy zűrös volt, nem sikerült úgy, ahogyan akartam. De amikor az ember belemegy az egyes napokba, hamar meglátja, hogy nem igazságos az általános érzésünk. Voltak nagyon szép fénypontok, mély megértések, felfedezések, voltak küzdelmek és nehézségek, esetleg a szegénység, tehetetlenség érzése, és volt annak a megtapasztalása, hogy mindebben valaki kísér engem. Nem csinálom egyedül, hanem ott van az Isten. A lelkigyakorlatnak ez a valósága. Isten átvette életem vezetését, mert átengedtem neki. És rádöbbenek arra, hogy csupa kaland. Más lett, mint amilyennek elképzeltem. És az nem baj. Milyen óriási dolog, ha felfedezhetjük életünkben, hogy Isten jelen van. Csak a kicsinyek képesek felfedezni Isten jelenlétét és működését, akiknek a szívük tiszta és befogadó-képes a lelkük. Jézus kitörő örömmel dicsőíti az Istent, mert velünk örül ezeknek az apró felfedezéseknek: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. Ha valamiben szemlélni tudtuk Jézust, észre venni Isten valóságát, jelenlétét az életünkben, akkor azért mert Jézus ki akarta nekünk nyilatkoztatni. Engedjük meg Jézusnak, hogy örüljön nekünk, amint a tanítványoknak örült: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”  

Feladat a mai napra: Engedem, hogy a mai napon Jézus öröme és szeretete kísérjen és töltsön el.